2009. december 27., vasárnap

Álmodom ébren

Elhaló hangodat álmodom ébren,
Lopva tolakodik szüntelenül...
Mint rebbenő fűszál alkonyi réten,
Vagy csillagvándorlás - nesztelenül.

Könnyeim zúdulnak hegyi patakként,
Vájnak a lelkemből bús szeletet.
Cseppről cseppre lázad az énem,
Felváltja való a képzeletet.

Bömböl a gitár, nyekereg a húr is,
Habfehér teste csak téged kíván.
Tombol a vér-folyam, fájdalmas élnem,
A zene mást üzen, mint hajdanán.

Tompul az agyam néma-sötétben,
Ordít a csend és zúg a homály.
Arctalan fantomok kergetik egymást,
Zokog a pengető, sír a magány.

Vinnyog a tremolo, jajdul a Marshall,
Csacska-reménnyel égbe kiált.
Nehezül a szemhéj, áttör a sóhaj:
"Idefentről majd vigyázok rád!"


éjszakai alvás helyett






2009. december 18., péntek

Hópihe-álom

(A Világ Közepére)

Távoli ormokon, délceg bércen
fenyvesek sírnak, fütyül a szél,
belepi a fákat jégcsapdunna,
reszket az erdő, támad a tél.

Roppan a hó suta léptek súlyán,
a tölgyfalevél sem zizzen már,
szunnyad a smaragd, pilled a mélyzöld,
némán didereg az álomtáj.

Hópihe rebben tejszínű égen,
lopva telepedik arcomra 
kéjtüzet oltva, sajdul a lélek,
s az emlékfüzérek gyöngysora.

Gyerekhad éled, csusszan a jégen,
szánkó siklik a patak felé,
kurjongat ifjú, pirul a lányka,
megbabonáz a csillagos éj.

Kristálycsengettyű zengi a hajnalt,
de Holle anyónál szétrebben,
ébred az erdő víg kacagástól,
s a hópiheálom elröppen.

Nekem a "Világ Közepe" életem végéig Eplény marad.
Kép: Eplény, Síaréna - Holle Anyó Panziója (Web)

2009. október 29., csütörtök

Érted-e?

Hallod a hangom, ha dúdol az éjjel?
Hallod a dalt, amit búg a sötét?
Érzed a ritmust, ha dobban a szívem?
Érted-e azt, hogy ez vagyok én?

Hallod az énekem gyöngy-kacagással?
Hallod a csöndet az éj közepén?
Érted az érzést, ha retteg a lelkem?
Érzed az űrt, ha nem vagyok én?

Látod-e könnyem, ha ébred az élet?
Látod-e sorsom, a néma-zenét?
Kell-e neked ez a nyugtalan lélek?
Érted-e már, hogy ez leszek én?

Érted-e?

2009. október 19., hétfő

Vágyak...

Vágyok a fényre és vágyok a létre.
Vágyom az időt és vágyom a tért.
Vágyom a napot mi új létre ébreszt,
Vágyam az emlék mi bennem él.

Vágyom a tavaszt és vágyom a telet.
Vágyom a virágok illatát.
Vágyom a létet és vágyom az éltet,
Vágyam mi végre nyugtot ád.

Te Fény! Mikor jössz el?
Te Lét! Mért nem vagy itt?
Te Tér! Nem veszel körül!
Te Szél! Miért süvítsz?

Emlék! Te miért kínzol?
Tavasz! Mért nem jössz már?
Tél! Hol van a frissed?
Virág! Illatozzál!

Nyugalom...
Nyugalom...
Nyugalom...
Vágylak!

Talán egyszer
Eljössz hozzám!


2009. október 16., péntek

Mennyei dallamok (Ő...)

Mennyei dallamok zsongnak az éjben,
Kattan a basszus, rezzen a húr.
Dobbal ütemre lüktet az élet,
Forrong a vérem, a szív zakatol.

Zongora hallik távoli térben,
Fülembe kúszik lágy zeneszó.
Hallgatom bénán, nyugszik a lelkem,
Úgy tűnik, mindez csak álom volt.

Gitár dalára feltör az emlék,
Sírnak a hangok a távolból.
Vérzik a lélek, fáj ez az érzés,
Angyali szív-zene értem szól.

2009. 10. 10.



2009. október 10., szombat

Mint az angyalok

Elmentél, elhagytál, hiába várlak,
Hiába sírok, az ajkad megfagyott.
Itt hagytad zaját a lenti világnak,
Most melletted állnak az angyalok.

Hiába zokogok, te nem beszélsz már,
Szemed lehunytad, rég nem felelsz.
Bármit kérdezek, te csak alszol,
Konokul hallgatsz, és nem felelsz!

Hiába minden, te nem beszélsz már,
Hiába hullik könnyem zápora.
Itt hagytál gyáva, egyedül maradtam,
Hazád most már a lelkek otthona.

Sírhatok, zokoghatok, őrjönghetek,
A halál tőlem elszólított.
Nem jössz vissza soha többé,
Előtted állnak az angyalok.


Kedvenc tanárnőm halálára, 14 évesen, nagyon rég...

2009. október 7., szerda

Ébredés

Ébred a hajnal, ébred a fény,
Ébred a szellő, ébred a kék.
Ébred a lélek, ébred a tér,
Ébred a dallam, ébredek én.

Simogat a hang, simogat a szó,
Simogat a dúr is, simogat a moll.
Simogat az érzés, simogat a vágy,
Simogat a csend, simogat a lágy.

Őszi szívemben ébred a kedv,
Dallal ébredek, riaszt a csend.
Ébred a gitár, pattan a húr,
Simogat az érzés, -átkarol.


2009. október 6., kedd

Kérdések

Hol van az erő
mi bennem volt?
Hol van a lét
mely átkarolt?
Hol van az érzés
mely éltetett?

Hol van?

Hol van a zöld,
a ligetek?
Hol van a nyár,
a kikelet?
Hol van a mező,
a drága lény
ki éltetett?

Hol van?

Hol van a fény,
a ragyogás?
Hol van a tünde
Csillogás?
Hol van a mély,
a lágy zene
mely éltetett?

Hol van?

Hol van a vágy
az erőt adó?
Hol van az éj
a nyugtot hagyó?
Hol van a hajnal
az enyhet hozó
mely éltetett?

Hol van?

Hol van az erdő,
a lanka, bérc?
Hol van a tölgy,
az ébredés?
Hol van a völgy,
a létezés?

Hol van?

Lesz-e még erő?
Lesz-e lét?
Lesz-e még érzés?
Lesz-e fény?
Lesz-e nap és
Lesz-e éj
mely tovább éltet?

Lesz-e még?



2009. szeptember 19., szombat

Tűnik az ábránd

Nem vonz a távoli, végtelen tenger,
és várhat az óceán, zord sivatag,
mert csábít a bércek végtelen orma,
s a szirteken megbúvó titkos patak.

Óhajt az Öreg Tölgy dús koronája,
a kéjes sóhajú zöld tölgyfalevél,
sok parányi fűszál - ezer kis emlék -,
apró titkokat rejt az ős-meredély.

Kankalin illata vágyakat ébreszt,
galagonya táncol a domboldalon,
hol gomba kukucskál az erdők mélyén,
s a gyöngyvirág mámora kél avaron.

Ciripel a cincér, rezzen a bükkös,
élni igéznek a sziréni dalok,
duruzsol a forrás és gyöngy zenéjét
hallom a pusztán, mikor dúdolgatok.

Most őzike villan, szökken a teste,
majd reccsen az ág is, és pattan a gally.
Rám simul immár a végtelen este,
pillám uralja, míg a leple takar.

Illan az emlék egy éji varázzsal,
mert az álomkép vele tovasuhan.
Ha tűnik az ábránd, mit hoz az élet?
Én látom a tükröt, és benne magam.


2009. 09. 19.

Eplény, a Világ Közepe

2009. augusztus 31., hétfő

Tartalomjegyzék betűrendben



22:33
1 Dalt hozok (haibun)
XXI. századi ballada

A XXI. század, avagy a verspályázat margójára
A címzett ismeretlen?
A Dalnokhoz...
A „Jelek 2023” pályázat
Július hónap verse – 2021
Kankalin
Kankalin (Edának)
Közel hozzád
Micsendünk
Mint az angyalok
Mondd, miért...