Intim – „Gondola – HANGOSVERS”

Csodálatos meglepetést kaptam Kováts Péter Skorpiótól a Gondola Kulturális Magazin „Gondola – HANGOSVERS” sorozatában; elérzékenyültem.

Annak a versemnek adott hangot – hozzá képeket és dallamokat –, amelyiknek tartalmával valószínűleg sokan tudnak azonosulni ebben a rohanó világban.

Tartsatok velünk, Kedves Irodalomkedvelők! 

*
«Gondola – HANGOSVERS
Szerkesztő: Kováts Péter Skorpió

HORÁK ANDREA KANKALIN

„A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.”

      Reményik Sándor

Kedves Olvasóm – Hallgatóm!

Mai „Vendégem” HORÁK ANDREA KANKALIN verse az egyik legkülönlegesebb dolog mutatkozik be a ’CSEND”. Nincs, vagy legalább is kevés oly sokoldalú dolog van, mint a csend. Millió tulajdonságában a legszélsőségesebb valami, ami bármikor képes önmaga ellentéte lenni.

Az alkotó már többször volt vendégem, így a bemutatása nem aktuális, most idéznék egy interjúból, ahol arra a kérdésre válaszolt, mi a költők feladata ma:

„– Véleményem szerint a költők feladata nem sokat változott. Fontosnak tartom, hogy őszinték, hitelesek legyenek, bármilyen témáról írnak. A szerzők beállítottságától függ, hogy inkább a körülöttünk zajló eseményekre hívják fel a figyelmet, utat mutatnak és állást foglalnak, vagy lírai hangon szólalnak meg. Az előbbi egy egészséges világkép kialakításához szükséges, az utóbbinak abban látom jelentőségét, hogy érzéseket közvetít, ezzel sokaknak nyújt kapaszkodót különböző lelki sérülések, negatív hatások feldolgozásában. Megmutatják, hogy a legmélyebb szakadékból is ki lehet jutni. A kettő együtt is működhet, mindegyiknek nagy szerepe van az olvasók, a társadalom tagjainak formálásában.”

Kérem, fogadják értő figyelemmel a verset:

Horák Andrea Kankalin

INTIM

A város
mozdulatlanul figyelt,
majd
egyenként hunyták le szemüket
az álmos ablakok.
Az éjfél
ünnepi díszben hallgatott,
megérintett
ez a különös némaság.

És akkor
mellém szegődött.
Belém karolt,
szótlanul csatangoltunk
a hólepte utcán.
Végre béke,
zaklatott hétköznapok után –
fenséges nyugalom járta át
megfáradt lelkemet.

Hazáig kísért.
Lábujjhegyen léptünk be a házba,
otthonosan érezte magát,
mintha mindig hozzám tartozott volna.
Megszabadultam ázott gúnyámtól,
letelepedtünk a kandalló elé.
Nem beszélt,
csak a tűz pattogott muzsikát
meghitt,
imbolygó fényben.

Hajnalig maradt.
Tudta,
nagy szükségem van rá.
Oltalmába vett,
és gyengéden ölelt
a Csend. 

 Alább a vers Kováts Péter Skorpió előadásában: 

Intim  >>>klikk »

Kedves Kováts Péter – Skorpió,
köszönöm szépen,
hogy ismét a „kiválasztottak” között lehetek! 😊

Kováts Péter Skorpió – Intim