A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jég. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jég. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 14., péntek

Hibernálva

Bent hajnali öt,
kint mínusz nyolc.
Félig még alszom,
vagy majdnem teljesen –
csukott szemhéjam alá
hideg lámpafény oson,
és nem melegít át
semmi sem,
reszketek,
belém fagy így a lélek.

Valami jó zenét kérek,
hogy élet szökjön belém buja hangsorokból.
Joe Bonamassa ma nem ért meg,
és feladja Gary Moore –
hiába sír nekem a húr,
elszakad
bennem a cérna –
fel kéne ébredni még ma,
kiolvasztani
a szemem sarkába gyűlt
jégcseppeket.

Kint mindjárt hét,
bent mínusz húsz a tét
hőmérőm idegszálán.
Brian Culbertson sem segít,
a klasszikusok
fejvesztve futnak előlem,
nem kérnek belőlem ők sem.
Inkább jöjjön a csend.
Dallamok nélkül,
árván?

Kint
(nekem)
nyolc,
bent
mínusz harminc.
Hibernálom magam.


Kép – Pinterest

2009. december 18., péntek

Hópihe-álom

(A Világ Közepére)

Távoli ormokon, délceg bércen
fenyvesek sírnak, fütyül a szél,
belepi a fákat jégcsapdunna,
reszket az erdő, támad a tél.

Roppan a hó suta léptek súlyán,
a tölgyfalevél sem zizzen már,
szunnyad a smaragd, pilled a mélyzöld,
némán didereg az álomtáj.

Hópihe rebben tejszínű égen,
lopva telepedik arcomra 
kéjtüzet oltva, sajdul a lélek,
s az emlékfüzérek gyöngysora.

Gyerekhad éled, csusszan a jégen,
szánkó siklik a patak felé,
kurjongat ifjú, pirul a lányka,
megbabonáz a csillagos éj.

Kristálycsengettyű zengi a hajnalt,
de Holle anyónál szétrebben,
ébred az erdő víg kacagástól,
s a hópiheálom elröppen.

Nekem a "Világ Közepe" életem végéig Eplény marad.
Kép: Eplény, Síaréna - Holle Anyó Panziója (Web)