a világ,
menekülj el oda,
ahol senki se lát,
szabadra tisztulhatsz
kötöttségek nélkül,
pezsdülnek sejtjeid,
lelked beleszédül.
Nincs, ami határt szab,
hangok szárnyán szállhatsz,
bárhova repülhetsz,
a könnyed felszárad,
vagy épp útjára ered,
gyöngy patakká válik,
ahogy neked jó.
Nincs ilyen társ másik.
Túl a sártengeren,
túl mocsaras réten,
túl emésztő gondon,
túl a sötétségen,
túl a kétségeken,
minden hazugságon,
magasra emelkedsz,
s a szíved kitárod,
mert soha nem csal meg,
nem viaskodsz vele,
neki adod magad,
és örök hűséget fogad
a Zene.
Kép – Estas Tonne (Pinterest)
Igen, a zene valóban menedék. Nagyszerű a versed. A hatása fenomenális. Zene nélkül nincs is élet.
VálaszTörlésÖrömmel olvastalak.
Vox
Szia Vox! :)
TörlésIgyekeztem megfogalmazni, amit valójában képtelenség, mert leírhatatlan érzés. Szabadjára engedtem a “tollam”, hadd mondja el helyettem. Mindig megrezdül bennem valami, amikor megtalál egy zene, egy előadó, csak ritkán jegyzem le. Talán ezen változtatni fogok, olykor “csepegtetek” majd a hangjegyekből.
Örülök, hogy tetszett, amit olvastál. Köszönöm szépen, hogy most is velem tartottál! :)
Szeretettel: Kankalin