2012. január 23., hétfő

Fél(sz) szonett

Ájult csendünkbe révedt ajakkal 
hallgassuk együtt a perc mit mesél,
fülünkbe már nem harsog a vad dal,
csak a vágynak beszédes éje kél.

Álmunkat kottába gyűrte kardal
és holdvilágba hullik szerteszét,
e szimfóniánk szitálja hajnal,
s elűzi lomha bánatunk neszét.

Nagy ég… a rút halál se tépi szét,
bár hatalma porba hívna váltig;
helyette most a néma vágy beszél…

Fényinged már begombolva állig, 
titkod ámornyila még ösztökél. 
Hozzád tartozom, tudd, mindhalálig.


Játék: csatlakozás Szilágyi Ferenc Hubart (szilfer) Félszonett másik felemhez c. fél szonettjéhez, a FullExtra irodalmi portálon.

- dőlt betűs szakaszok - szilfer
- normál betűs szakaszok - Kankalin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése