Amikor azt hiszed, már végleg egyedül maradtál, megérkezik, mintha érezné, hogy mindennél nagyobb szükséged van rá. Eljön hozzád az éteren keresztül, belopózik a kulcslyukon, egyre határozottabb jelekkel közeledik feléd. Először finoman megérint, szelíden simogat, végigzongorázza csigolyáidat, bőröd selymét borzolja, majd bemerészkedik lelked titkos zugába, melyet önmagad elől is rejtegettél, csak ritkán nyitottad ki hét lakatra zárt kapuját. Fürkészőn szemlélődik, türelmesen kutat, bölcsen kivár, amíg meg nem találja azt a kis szegletet, ahol eggyé válhat veled. Engedelmesen átadod magad neki, mint aki világéletében erre a csodára várt. Ő gyengéden kézen fog, magával ragad, és te egyáltalán nem tiltakozol, hagyod, hogy hullámok hátára vegyen, együtt lebegjetek. Halkan füledbe suttog, szétárad sejtjeidben, felébreszti szunnyadó érzékeidet, s amikor már pillekönnyű leszel, megmutatja legyőzhetetlen erejét, akkor elfelejted, ki is vagy valójában. Friss vért pumpál ereidbe, pezseg, zubog, hömpölygő folyammá válik, falakat dönt le körülötted és benned – újjászületsz.
Mire feleszmélsz, lejátszódnak előtted életed filmkockái, együtt nézitek a mozivásznon, veled nevet, aztán könnyeket csal szemedbe, pedig nem akarja, hogy sírj, te mégis neki gyűjtesz gyémántcseppeket, hiszen megérted, amit szavakkal vagy szavak nélkül mond neked.
Nincsenek titkok, eléd tárja sokszínű arcának minden vonását, fontos vagy számára, mint ahogy neked is mindennapjaid része lett.
Amikor veled van, megszűnik körülötted a világ, és akkor találod meg igazán önmagad, mert ráébredsz, hogy vele lélegzel, minden rezdülésében benne vagy – piano, adagio, andante, fortissimo –, mert Ő a ZENE.
árnyékra napfény
muzsika felhők fölött
metamorfózis
Kép – Pinterest (saját szerkesztés)
Szia Kankalin!
VálaszTörlésVégig azt éreztem, hogy megtalált az igazi, mindent elsöprő szerelem, nyitotta lelked kapuját, érzékeket ébresztett és most szárnyalsz. Megkapó, valóságos... és akkor jön a meglepetés, a csattanó! Mert Ő a ZENE.
Valóban, a zene (is) képes az érzékekre hatni, fantasztikus érzés elmerülni a zene hullámaiban... mint a szerelemben. :)
Nagyon tetszett ez írásod.
Szeretettel: Vox
Szia Vox! :)
TörlésLehet a szerelemhez hasonlítani, de az nem fedi teljesen, hiszen annál magasabb szinten zajlik, tartósabb is a zenei kötődés. Soha nem szűnik, az idő múlása egyre fokozza, mélyíti, nem laposodik el, hanem kiteljesedik, és ennek nincs felső határa.
A zene ugyanúgy érzékennyé teszi az embert, mint a többi művészet. Azt is érzékenyíti, aki hallgatja, aki pedig komolyabban foglalkozik vele, még jobban hatása alá kerül.
Nekem szerencsém van, hogy születésemtől fogva kísér, az éneklés pedig elmélyüléshez vezetett. Olyan helyzetekből emelt fel, ahonnan sokan nem képesek felállni.
Az irodalommal kapcsolatban is kialakult már hasonló érzésem, a kettő együtt hatalmas ajándék.
Márainak van egy gondolata a zenéről: „A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító.” – teljes mértékben tudok azonosulni már ezzel a mondatával, a folytatás pedig bővebben is kifejti, amit saját bőrömön érzek, és megpróbáltam szavakba önteni.
Örülök, hogy tetszik ez a merülés, mely átlépi a zene határait. :)
Szeretettel: Kankalin
A zene, maga az érzelem. Mindent kifejez, a legmélyebb bánattól, a kicsattanó örömig. Zene nélkül nincs ember. Ez utóbbit úgy tudom Kodály mondta.
TörlésCsak éppen a haibunod kicsit becsapós amikor elkezdi olvasni az ember. Érzéki megközelítés, ilyesmit érez az ember, amikor szerelmes lesz. ... és a ZENE... a zene is egy szerelem, életminőséget javít, és ami nem elhanyagolható: mindig melletted marad.
A zenének sok érdekes tulajdonsága van. Például fokozni és csillapítani is képes érzéseket. Varázserővel rendelkezik. Minden bajra orvosság, és hatványozza az örömöt. Igazi kincs. Ami ezt a haibunt illeti, valóban becsapós, többszörösen is. :)
Törlés