2023. október 22., vasárnap

Kulcs

Hátam mögött a szinte nincs,
előttem a csaknem elérhetetlen,
a kettő között kiskapu,  
én bent rekedtem
egy légüres térben.

Mögém tekintek.
Viharfelhők gyülekeznek,
s a szürkületben is tisztán látom 
Júdás árulását,
épp a lelkével fizet.
Hová lett a becsület?

Szorult helyzetemben
azon tűnődöm,
hogy a semmiből lehet-e valami,
vagy inkább 
a valóság felé forduljak,
egy megálmodott valóság felé.

Eddig nem ismertem lehetetlent,
most úgy érzem,
megraboltak,
ellopták a hitemet,
mely megsokszorozta erőmet,
hogy hinni tudjak 
a semmi valamivé válásában,
érinthessem az elérhetetlent.

Előttem kiskapu,
a kapun túl felhőtlen ég,
nevetés hívogat.
Jó lenne átjutni,
de másik felén a zár,  
nem nálam van a kulcs,
egyedül nem jutok tovább.
Itt visszatart valami,
talán ott valami vár.
Csak bátorság kell hozzá, 
és a bátorság néha fáj.

A kép forrása: az alábbi YouTube videó.

2 megjegyzés:

  1. Varázsigékkel nem nyílik az a kiskapu? :)
    A kiskapun túl mindig vár valami... ez biztos. Lehet jó, lehet rossz, de mi döntjük el, hogy a sírást, vagy a nevetést szeretnénk hallani. Nincs lehetetlen.
    Júdások mindig voltak (sajnos lesznek is), de nem ők azok, akik mutatják nekünk az utat.
    Hinni kell. Hinni magunkban. Hinni abban, hogy elérjük az elérhetetlennek tűnő dolgokat is.
    A bátorság felszabadít... még úgyis, ha néha fáj.
    (A kiskapun túl, talán, egy napfényes "Édenkert" vár.)
    Tetszett a versed. Minden benne van. A mindennapok bizonytalansága, csalódás, remény... minden, ami kell az élet(hez)ben.
    Szeretettel: Vox
    Szeretettel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jól kiszaladt belőled, Vox. Belőlem is. 😁
      Minden benne van, csak a kulcs nincs. Majd várok, hátha kitárul előttem a kapu - varázslat nélkül is.
      Köszi a bátorítást. Rám fér. 😊
      Szeretettel: Kankalin

      Törlés