Kortalanul

Egy új világ vár,

a béke csendje,

zsivaj helyett zeneszó,

pihenés;

a statisztikákat

könnyed líra váltja,

családi tűzhely,

sürgés a konyhában,

a sütőben sütemény sül –

mennyei illat árad,

és szabadság ölel

a kerti lugas árnya alatt,

virágok lesik szelíd szavad,

mesédtől szépülnek,

mint azok a gyermekek,

akik naponta hallhatták hangodat.

Hajnalban

nyugalom a társad,

teádat ráérősen kortyolod,

terített asztalnál gőzölög az ebéd,

és magadra is lesz időd –

abból sosem elég.

Este

meghitten beszélgetsz,

nézhetsz jó filmeket,

és az éjszaka

nem rémálmot vetít neked,

nem számokat,

rendeleteket –

harmónia lesz mozivásznadon,

frissen ébredsz.

Ki gyermeket tanít,

kortalan marad,

nem nyomja vállát évek súlya,

arcán rózsapír virul,

szeme csillog,

s míg szíve dobban,

nevelni fog –

mosollyal,

amit mindig bőkezűn adott.

A béke csendje vár

s egy új világ.

Szeretettel Somogyi Sándorné Gabinak: Horák Andrea Kankalin

Kép - Pinterest

Kép – Pinterest

Summer Butterflies by Tim Janis

Napvilág Íróklub  >>> itt