2017. november 5., vasárnap

Novemberi eső

Egyre hull, s a lelkem mossa,
sós patakkal egyesül.
Ég haragja bennem sorsa,
vízzé váltja legbelül
időm ostorát és a kínt,
mi szép szavakkal öltve
vágyakból hamis csöndet int,
hát hagyom, hogy e csöndbe
úgy vegyüljön, mint mi örök,
hol hiába halnak körök,
értően látom sorát,
bár játszom az ostobát.


Kép – Loui Jover (Pinterest )


A készülő Himfy-ciklusom 2. eleme.
A Guns N' Roses mellett egy feladat és egyéb hatások hozták ki belőlem ezt a kötött formát. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése