A szabadság
nem feltétlenül jár
a test fizikai elrugaszkodásával,
annál előbbre való
a lélek szabadsága,
hiszen gúzsba kötött lélekkel
képtelen az ember szárnyalásra.
A szabadságról nem elég beszélni,
kebledre kell ölelni ahhoz,
hogy elhidd igazát.
A végtelen türelem nem terem szabadságot,
de rózsát sem,
s a rózsa, melynek nem érzed illatát,
illúzió marad,
mégis
láthatatlan tüskéket burjánzik,
láthatatlan tüskéket burjánzik,
melyek véresre sebzik
rabságban vergődő lelkedet.
A lélek szabadsága mindennél többet ér.
Gondold át,
a szabadságnak nem bére, ára van;
a szabadságnak nem bére, ára van;
fizesd meg,
hogy szabadon szárnyalj –
hogy szabadon szárnyalj –
ne másokért,
magadért!
Szia Kankalin!
VálaszTörlésA gondolatmorzsád a szabadságról hosszas gondolkodásra késztetett, szeretem az aforisztikus gondolatokat, de így, versben olvasni talán még jobb. Jó a tördelés, a gondolat itt marasztal és továbbgondolásra késztet. A cím idegenül hangzott először, de megbarátkoztam vele. :) Miért ne? Az olvasók profitálhatnak egy ilyen gondolatból. Tanulságos.
Szeretettel: Vox
Szia Vox! :)
TörlésNem aratott osztatlan sikert ez a versem, le is vettem a fb oldalamról, mert állítólag nem elég "kankalinos".
Szerintem nem így van, csak eddig ezt az oldalamat kevésbé mutattam meg.
Örülök, hogy neked tetszett. Azóta kaptam visszajelzéseket, többen jelezték, hogy jó szabad versnek tartják ezeket a sorokat.
Nekem a cím nagyon adta magát a "profit" átvitt értelmezése miatt.
Ha tanulságos, akkor érdemes volt foglalkoznom a témával. :)
Szeretettel: Kankalin