Vakvilág

Csak ülök...

Lábam lógázom az ágyútorony mellett, mohón ölel a nagykabát. Tűnődök, hogy mi vár majd Odaát...

(Ej, ez a december feladja a leckét, pedig nemrég még nyár karolt, hát arra gondolok, ami melengetett és megfogott. Nem karcos jégcsapok azok.)

Illatozik-e tearózsa ott lágy sárgáját szemembe szűrve? Csodáját nem feledhetem, de most "tél van és csend és hó és halál".

Él-e szivárvány fönt is, ami hidat épít ég és föld közé? Ér-e annyit, hogy mesémet reménnyel töltené, és nem maradna semmi kétely, csak a biztos út? Még magába fűz a múlt.

Jól jönne egy lámpás, ami úgy világít, hogy nem érhet semmi bántás, csak azt mutatja meg, ami életet jelent.

Mi az élet? Személyre szabott darab, mi örökös színház marad.

Úgy görög belőlem minden szó, hogy megbújik köztük a való: sikátorba tévedt vakvilág.

Mi várhat Odaát?

Egy csiga hozzám képest gyors, hiszen amit adna a sors, azt túl sokáig rágom, ezzel elúszik az álom.

"De jó volna mindent, mindent elfeledni", csak élni, élni, lenni, lenni...

...és egy lenti kis kocsmából palacsinta illata árad felém, ez visszaránt a tél múló üzenetén.

Kép - Pinterest

Egy izgalmas feladat, tíz megadott szó: palacsinta, tearózsa, lámpás, sikátor, csiga, fűz, darab, ágyútorony, szivárvány, görög. Ezek felhasználásával kellett írni, szabadon választott formában.

Az idézetek Vörösmarty Mihály Előszó, valamint Ady Endre Karácsony című verséből valók.

Giovanni Marradi - Shadows

Télige(n)

Szól a tél. Még esőt szitál
és ködöt hullat, ledér.
Csak ólálkodik, mert kivár
álmot, ritka percekért.
Jó volna így aludni el,
ölelni a Végtelent
és szeretni, hisz hinni kell;
a tél új tavaszt jelent,
e szép tavaszban létezel,
majd ősz a nyárra ráfelel;
mind érzik, amit én is,
hogy nincs évszak, csak fétis.


A folyamatosan készülő Himfy-ciklus 5. eleme.

Kép - Tutt'Art

Enya - The Sun in the Stream  (Music of the Universe)

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

TélcsengŐ

Versbe bújok, hogy ne fázzak,
ha jeges szél diderget,
és csak úgy oltom a lázat,
hogy ontsam azt, mit kellett.
Szűk szavakba rejtem magam,
hát írok rendületlen,
már nem bánt a tél sem, ha van,
bár tavaszt se feledtem.
Csengő hangon szól e képzet,
fülembe sír, hát enyém lett.
Látom tiszta íriszét,
még a tél sem tépi szét.


A folyamatosan készülő Himfy-ciklus 4. eleme.

Kép - Web

Vivaldi - Winter Rock Cover

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Őszmosoly

Már beköszönt, így jelezte
uralmát a nyár felett.
Cseppek csordulnak csak egyre,
s az ajkad ráncán eredt
esőbe hajló, bús mosoly.
Így látlak, ez igézet,
őszi kedved bennem komoly,
s évszakok összeérnek;
hát ne mondd, hogy egykor elmész,
hisz nem hagyhat halni Hermész,
mert az én Őszöm maradsz,
kiből kihajt a tavasz.


A Himfy-ciklusom 1. eleme. Nagy-nagy nagy Himfy szerelem :)

Kép – Pinterest

Secret Garden – Canzona

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Őszi billog

Már megint az ősz kesereg,
kertem alján utat tör.
Álmot ront, e hős szerepet
rám írta, és elgyötör.
Míg nedűjét issza a föld,
a lelkem reszket belül,
virágok halnak, s fáj a csönd,
illatavarba merül,
és esőmbe sír ez a csönd
könnyzáporral és egyre fönn,
pedig belőle nyílok.
Az ősz csak ócska billog.


A folyamatosan készülő Himfy-ciklusom 3. eleme

Kép - Pikist

Kaz Hawkins - Surviving

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Novemberi eső

Egyre hull, s a lelkem mossa,
sós patakkal egyesül.
Ég haragja bennem sorsa,
vízzé váltja legbelül
időm ostorát és a kínt,
mi szép szavakkal öltve
vágyakból hamis csöndet int,
hát hagyom, hogy e csöndbe
úgy vegyüljön, mint mi örök,
hol hiába halnak körök,
értően látom sorát,
bár játszom az ostobát.

Kép – Loui Jover (Pinterest )

Kép - Hajdú Mónika fotója

A készülő Himfy-ciklusom 2. eleme.
A Guns N' Roses mellett egy feladat és egyéb hatások hozták ki belőlem ezt a kötött formát. 

Guns N' Roses - Novembre rain (Alyona cover)

Napvilág Íróklub >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin >>>>klikk

1 Dalt hozok

(Az út érzékelhetetlen, érdektelen: sivár, alélt-aszfalt. Kátyús és kietlen. A járgány magától szalad: robot, irányítás nélkül eltalál oda, ahova ösztönből is sűrűn navigálják. A kilométerek egyre kopnak, az emlékek párhuzamosan halványodnak velük, bár félelmetes meghatározói az agynak.)

Az ösvény a régi: mohos sziklaszirtek között szabad az átjárás, bár ma már több helyen ember-alkotta.

A táj igéző, hamisítatlan gyönyörűség, mesélni akarna, de minden próbálkozására ugyanaz a válasz: régi, elavult, más szelek járnak.

Hiába könnyeznek a fák még a színpompás nyárban is, a zöld már nem ugyanaz. 

Nem kopott el, inkább aranylóbban tündököl, de nem lelik meg többé magukban azt, aki egykor bennük élt, beléjük rejtőzött.

A völgy tölgyfákkal ölelt csodás ösvényein párok andalognak, egymás kezét fogva jelzik az összetartozást. A nyári libegő-felvonóról örömkacaj, gyerekzsivaj hallik.

Ez a Világ Közepe ma.

Hogy miként sóhajt ott a lomb nyár derekán, amikor sötétzöldbe veszett hitén elhajol, csak kevesen tudják.

Azt is, hogy ha füttyent egy dalos madárka, hogyan rejti el titkos bánatát a lelkében, valahol.

Aztán a víz, az a völgyi hűs patak, ami szelíd szólamokkal ontja csörgedező ígéretét, s amelyben ott a hangja annak is, aki bűntelen tékozol...

Egy dalt sugall a táj, és éppen azt a dalt, amit már rég megkomponált az élet.

Szólni kellene a fáknak, a szélnek, esőknek is, amikor cseppekben tisztítanának, hogy az ő daluk csak szép ígéret, mert helyettük más énekel.

A dalt csakis Te hallhatod, úgy, ahogy eldúdolják neked a büszke fák, hegyormok, az éltető, illatos avar, a hűs, sebes patak, a karéjos tölgylevél sötétzöld ígéretével, de még a virgonc vadvirágok is örök, igéző illatukkal és a fű is, simogató selymén, ahol elveszett lelkek ölelkeznek.

Az Élet hangján szól e dal, és nem ma írt zene.

Egy dal, a hangomon. A Dal.

árnyakra fények
dús tölgyekbe karolva
holnapot írnak

Eplény – Síaréna – Holle Anyó Panziójánál

(saját albumból)

Eplény – Síaréna – Holle Anyó Panziójánál

(saját albumból)

Michel Pépé - Omniprésence

Napvilág Íróklub  >>> itt

Álomébredés

Álmodom... Te tárt karodba hívsz, ölel
megint a tiszta hang, az édes élet;
őzszemed s a kéz velem van, úgy emel,
hogy Santanát sikong a múlt, a képzet;
búg a bassz – kacérpiros parázs, a húr
így dübörgi nyurga ujjaid alatt,
vajfehér gitárod új kacajba fúl,
bár kopott a bund, lebont ezer falat.
S amint orgiába hullna mollra dúr,
már a régi filmszalag tovább szalad,
majd egy lágy futamra térve elcsitul...
az összhatás csak csalóka színdarab.
   Zenészem int, szakadt szalag forog...
   nyüszít a csönd, a hanghibás korong.

Ébredek. Sikoltanak virágaink,
sír a sziklarózsa, bánatot fakaszt.
Túl, a másik oldalon anyó köhint,
tehát való a béke, és nincs malaszt.
Talán csak álmaim szülötte voltál,
a képzelet fogant, s az átok éjjel...
de lám, tudattalan te mégis szólnál,
komoly vitába szállsz e tévedéssel.
Ég a tortagyertya, számolatlan áll,
már csak egy pilákol itt, a grániton;
vajfehér szavakba írt a rút halál,
mert örök nyaradba zárt a sírhalom.
   Tudom, találkozunk, ha jó vagyok,
   de még vigyáznak éber angyalok.

(2011. július 11. – a negyedik elmaradt születésnapra.)

Kép – Horák Eszter

Carlos Santana – Samba Pa Ti

Kép – Saját szerkesztés

Napvilág Íróklub  >>> itt

ajándék

a jövő kelyhe

életfáját öleli

kagyló burokban

@-}---

Kép - Pinterest

Életvirág - Ylen Morisot szőttese

ajándék

a jövő kelyhe

életfáját öleli

kagyló burokban

Ylen Morisot - Életvirág
(szövéssel készült kép)

Slow And Sexy Blues Music Complication 2017

Napvilág Íróklub  >>> itt

Canticum meum - Az én dalom

Egyszer valóra válhat minden álom,
egyszer felérhetünk a messzi csúcsra.
Vágyunk szaladhat szerte, hét határon,
mocsár se húz le, mert kitér az útja.

Ha egyszer úgy dalol nekünk pacsirta,
hogy "csak egyszer éljük rongyos életünk",
habár terelget, mégis ezt tanítja,
szülni költeményt, sorokba vén betűt.

A Vén Betűt, miből csiholt ezer lesz
és a milliók után sok milliárd,
a tartalom sodor, belézuhan test,
mert én így szövöm szavakba azt, mi bánt;

csupán a tisztulás mi hajt, s dalom lett,
hisz egyszer szült anyám, egyszer halok meg.


Ars poetica

Kép - Web

Kép - Saját albumból

Giovanni Marradi - Peacefully

Napvilág Íróklub >>>klikk

Holnap Magazin >>>klikk

SzerelmesÉnek

Mesét sikolt a kósza néma-csillag,
a csönd is éled, ám a pille párna
tovább ölel, s amint elér a lárma,
szemed zugába bújva pára csillan.

Tiéd e csillag éber álmaidban,
körülragyogja azt, mi ritka, drága,
s rajongva izzik át az éjszakádba,
ha titkokat hevít a láz, amíg van.

A szél lehűt. Ne hagyd, kerüld! Ha tiszta
esőt szitál az ég szerelmesének,
a Nap karátra váltja, majd a tinta

aranysugárral ont sötétre kéket,
s puhán teríti rád a baldachint ma
szonettbe ringató szerelmes ének.

Kacey Musgraves - Rainbow

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Boldog új évet!

Bort, búzát és békességet!
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!

Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!

Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.

Kép - Final Fatasy (Web)

Final Fantasy - Happy New Year (ABBA)

Napvilág Íróklub   >>> itt