panaszos sóhaja csúf zivatar.
Elmossa álmaim, könnyre fakaszt,
megöli bennem az üde tavaszt.
Sikolthatnék én, ám mégsem tudok,
vigyáznak magasból szép-angyalok.
Ordíthatnék is, de mégse merek,
felijednének a jó emberek.
Felugrok dúltan, irány a balkon:
ma újra denevérekkel alszom.
Sehol-nyugalommal nyomaszt az éj,
várom, hogy jöjjön a reggeli fény.
Hajnali köd mögött dereng a Kék,
életet varázsol, mosoly-zenét.
Álomdal zendül, már arany az út:
fénypostán érkező hullámvasút.
The Shadows - Blue Star
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése