állok, és az én szememben élsz tovább;
ha óvod, elsuhan magányod, csodánk
a várt prelűdbe omlik, így örök lesz,
és a tölgyek árnyain fogod kezem,
virágok illatán mosolyt igézel,
és Mahler ont zenét megannyi képpel,
így behúz a dal, veszett az értelem;
de harmóniába hull a szó, tudod,
s a zongorán a hangok csupán betűk
gyanánt kutatnak engem, s én bódulok;
midőn az ujjaid becéznek, letűnt
a múlt ha hív az élet... elolvadok;
tükör vagyok neked, s a G-moll prelűd.
Vladimir Horowitz plays Rachmaninoff : Prelude 5 In G Minor