belül virágom egy édes éneken.
Az orrom elfajult. Nem tudom mi hajt
tovább, de járt utad vakon vétkezem.
Hogy jó veled, elmondom én, de fájhat,
ha úgy adom magam, hogy porba hullhat
fejed, s ölembe hajtanád, de várhat,
csak pillanatra jár, bogozna múltat,
s csekély esély maradt: erőnk hatalma.
Stabil kötél e szalmaszál? Nem tudom,
de úgy kapaszkodok belé kaparva
veled, hogy felébred minden zegzugom.
Nyüszítenék, de csöndbe csalt a holnap,
ha némulok, az nálam ritka kórlap.
Kép - Pinterest
Kaz Hawkins - Surviving
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése