de simítva csitítgat belül az ár.
Bódít, mint az erdő mollja várt tavaszon,
míg rügyeket ringat az ébredő fán,
vagy kalászok dala, ha hív aratásra
– kacajba kergetett szökő szólamárny –,
bár hó alá temetett, fagyban is fénylő,
mert életre zsendül a nap mosolyán,
és nyarakat, teleket temetve, zengő
zenékbe csábít majd bölcs énekein,
míg lélek a lélekkel holdfényre táncol
csillaghárfa húrok csend ütemein.
Kép – Pinterest
David Gilmour – And Then...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése