Egyszer
lehull a lánc,
már pattognak
a rozsdás szemek.
Minden pattanással több
a levegőm,
tüdőm tágul
a szabadság illatától.
Nyelvem hegyén zamatos íze,
arcom redői kisimulnak,
rózsapír festi bőröm,
élettel telik,
mi eddig halódott.
Virágok nyílnak bennem,
ibolyák, tulipánok, nárciszok,
és bimbózni kezd az öröm,
lassan
visszatér belém az élet.
Köszönöm.
Lehull a lánc,
napról napra könnyebb vagyok.
Enged a vas.
Néhány biztos lépés,
néhány mozdulat,
és szárnyaim nőnek,
a felhőkig repülök,
de még pattognak,
pattognak,
pattognak a szemek…
Azt mondtad, legyek bátor,
hát az leszek.
Szabadulj meg minden nyomasztó érzéstől, gondolattól.
VálaszTörlésÍgy is. Versbe öntve.
Többször elolvastam. Megérintett. Köszönöm.
Jó a kép és a zene is.
Szeretettel: Vox
Drága Vox, igyekszem, bár nem csak cipelni, ledobni is nehéz a mázsás terheket.
TörlésÖrülök, hogy tetszett, amit itt találtál. Én köszönöm támogató, erősítő gondolataidat. 😊
Szeretettel: Kankalin