2010. szeptember 17., péntek

Éteren át...

Haldokló levelek hajtincsre hullva,
Fonnyadó virágok illata száll.
Tarka ligetben kúsznak az árnyak,
Égiek permete arcomba váj.

Este a Mennyben ha csillagok gyúlnak:
Ráncom-övezve fénykoszorú,
Éjszaka csendje ha álmomra mordul:
Fátyol-szemekre méla-ború.

Hajnalok hasítva üldözik egymást:
Tompa-zenéjük létbe taszít,
Értelem röppen sóhajos vággyal:
Élem a léted, ez felszabadít.

Létem az élted és élem a léted
Dallal üzenve az Éteren át,
Vágyam a nyugtod és nyugtom a vágyad,
Síri-magánnyal az éjbe kiált.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése