a reggel,
ködtől nyirkos
a gang,
valahol
halk harang
bong,
madársereggel
sikong az ég,
ma sehol a hang,
az az Egy
(az az új,
ami cseng),
bitang nehéz
a csend,
belereng
a lélek,
csak lézeng,
belereng
a lélek,
csak lézeng,
s könnyeket ejt
a tél,
épp olyan,
mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése