Már sötét az éj, csorogna csillagom
dalán a messzeség... karcos árnyaid
remegve újra élem. Álomba ring
szavad, szitál a fény... mesénket hozom.
Pilleszárnyon érkezik sután, hiszen
megérted ért szavam... de látom megint
vigyáz a két karod s tudhatom, megint
ha lágy magam puhán átadom neked.
Látod így oroztad el vadász ritka
álmaink... tovább kering de összetör;
ma fogva tart a színarany kalitka.
Nehéz a súly, nyomása bár meggyötör
de bús világom énekén a tiszta
hang kiált veled... még neked dörömböl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése