csak
a tavasz télre vált,
fekete felhőket kerget a szél,
reszketnek a fák,
eleven húsukba mar a hideg,
messze a kikelet.
Hát így múlik el a…
mondanám,
de nem múlt el,
csak
orkántól nyögnek a fák,
és nincs semmi baj.
Amíg van élet,
Amíg van élet,
van tovább...
Kép – Pinterest
Szia Kankalin!
VálaszTörlésNagyon jó a fotó választás, remek a zene... a versedről nem is beszélve.
"Amíg van élet,
van tovább..." ... nem múlik el a világ :)
Szeretettel: Vox
Szia Vox! :)
TörlésÖrülök, hogy tetszik ez a versem is. Hirtelen szaladt ki. Hosszabbra szerettem volna írni, de annyira fáj a kezem, hogy inkább rövidre fogtam. Lehet, hogy jobb is így. Úgyis gyakorolnom kell a tömörítést. :)
Ismersz: igyekszem mindenben megtalálni a pozitívumot, mert csak fölfelé szabad haladni, úgy érdemes.
Köszi, hogy most is velem voltál! :)
Szeretettel: Kankalin
Kaptam egy gyönyörű reflexverset – felemelő érzés, megérintett.
VálaszTörlésKedves Janus,
megtiszteltetés és öröm számomra, köszönöm szépen! 😊
🖋
Tóth János Janus:
NEKIDŐLVE VERSSORAIDNAK (REFLEXVERS)
Kabátot és üde rügyet
szakít a nekivetkezett szél,
a tavasz maszkot húz,
arcán jégvirág, ma ő a tél.
Por szúr a bőrbe,
millió röpülő tövis,
borzongva fázik a tó,
reszketek magam is;
és zuhan a koraszülött szirom,
de nem sírnak a fák,
a könnyeim én iszom.
Megfeszült ág recseg,
elpattan, törik,
zuhan a földre
a szétmálló rögig,
üres az ég, sehol egy madár,
baljós felleg árnyékát
nyögi a határ.
Zúg a liget, sikolt a sás,
és dől egy fa,
hangrobbanás!
És a csend robog,
minden zajt elüt,
néma gyász,
holtpercek mindenütt,
és egy fénysugár
megcsillan, egy ibolya fején,
kékjében látom,
hogy feltámad a remény.
2023.
Horák Andrea Kankalin: SIGNUM c. versére