Illatod

Úgy hiányzol! Itt a vesztes február
nyomára március mesél virágot,
de még a tél az úr, pedig gitárod
esdekel, s ütemre fűzi Új Ruhám;

a szólamok nem érnek el, hiába
hinted őket, ám a képzelet hevít,
szalagkopott a film és a félreírt
jelen, halálba hullt jövőnk imája.

Lám, fizetni kell az Élet asztalán;
kőkemény a sarc, az ára ég felett,
és az óra körbe-körbe jár tovább,

míg az éjbe kúszik édes arcszeszed;
megálmodom, s még bezár az illatán,
bár se Kép se Hang, a Szó is elveszett.

Saját fotó

Righteous Brothers - Unchained Melody (Ghost)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Nem ér örökre

Március felé szaladt a toll amíg
a rongy lapom betelt, s papírkosárba
hullt a képzelettel; begyűrt a mámba
és a telt fiók visong, a tört radír

melódiája bús igent remélne.
Így fogant e vers, vajúdni kényszerült,
mert a szóvirág se nyílik bűnbe szült
parázsra, bár a holnapot megélte...

lám, a Tűz elandalít borús szaván;
a hónapok cikáznak, ám a Fény nem
ér örökre, s dúlt betűkkel áll tovább...

titokban úgy lesem hogy jajdul énem,
és eközben dalt üvölt a Kormorán,
ha már a Lélek elveszett egészen.

A part felől...

A part felől hajamba túr a lenge szél,
kioldja köntösét a hajnal, és a szín
kacérkodik velem, midőn nyomán zafír
a csönd, s parányi hangjain nekem mesél.

(A hős csipasz kitárja gyönge szárnyait,
röpülne innen el, pedig csekély erőt
hagyott az élet, és az indulás előtt
komor szaván szüléje bölcs nyugalmat int.)

Amint a nap derűs eget kopírozón
aranyba ring, a sorstalan suhan feléd,
alél a test, s a lélek úgy remeg belé,
hogy észrevétlenül neved gravírozom.

Beszél a csönd, de még ma némaságra bír,
amint a tél után tavasz se ront, kivár
az álmokat szitálva; kell az új világ,
betonba gyúrt alapra jár a biztos ív.

Magány a partomon, de sorsod árja hív,
reménybe szórt zenémet írja hajnala,
e lágy ütem becéz, mitől a part szabad,
s Jövőm Kovácsa kőkemény acélt hevít.

Kép – Pinterest

Kaz Hawkins – Feelin' Good

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk