Újra megszületni minden hajnalon,
ha bús derűvel ébredek dalára;
dacos diákhadam mosolyra vár ma,
mert az iskolám is édes otthonom.
Számos éve hív a csengető, talán
a leghívebb dalcsokor, mit hallhatok,
s ha nem zúgna értem átkozott konok
vérvonal, tán sosem szólanék szaván.
Krétapor gyötör, de hű a gondolat,
mi őseim nyomán szabad szárnyon él,
s fáradó világra kétely nem marad,
minden perce tartogathat új esélyt;
amíg élhetek, még hallatom szavam.
Tanítanék mosolyt, álmokat, reményt.
Kedves diákjaimnak hivatásom ünnepén, éltető szeretetükért.
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése