míg az eső csepereg, hűs fuvalom paroláz.
Fordul az éj, hold lámpását betakarja, de végig
csillagok éneke szól, így kel a kozmoszon át.
Csend ül a kerten, fűzfám rőt feje már iderémlik,
napfi kacér mosolyán lám, tovatűnt a homály.
Csordul a reggel, széllel táncol a fám, vele félig
még sziluettben az árny lép, kit a fény babonáz.
Maurice Sapiro – August Dawn
Nagyon szép képek! :)
VálaszTörlésAz utolsó főleg magával ragad.
Picit kankalinosak. :)
TörlésHa én Árnyék lennék, engem is magával ragadna a zárás, de a magam nevében is ezt mondhatom. :)
Örülök, hogy tetszik a fény- és árnyjáték. :)
Még szép, hogy Kankalinosak. :)
TörlésÁrnyékosoknak ott vagyok én. :)
A lényeg, hogy meglegyenek az arányok. :)
TörlésIgazságosan (isss). :)
Szia Kankalin!
VálaszTörlésSzép. Nagyon szép. Tökéletes disztichon.
Ölellek: Vox
Szia Vox! :)
TörlésMegdolgoztam vele, mire ez így összejött. Ma teljesedett ki bennem, már hetek óta tologattam ide-oda.
Nem izzadtam, inkább játszottam, és nagyon élveztem, ahogy rakosgattam a szavakat.
Most "Satnyár" érzésem van. Pontosan olyan örömöt érzek, mint akkor, amikor azt megírtam.
Szerintem eddig ez a legnehezebb forma, amivel találkoztam.
Örülök, hogy tetszik. :)
Puszi: Kankalin