az alkony,
útnak indultak
a csillagszekerek.
Nem vagyok nálad,
mégis veled.
Valami szépet mondanék,
nyugtatót,
de csak a szélbe súgom,
röpítse hozzád
mézillatú sóhajom,
s úgy simítsa homlokod,
ahogy én tenném,
ha ott lennék.
Hunyd be szemed,
békét rajzolok neked,
szemhéjadra
álomszirmot csókolok...aludj, pihenj,
amíg körbeleng
ez az idilli csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése