2015. február 20., péntek

Talán ma

Talán ma más leszek, ki végre
pontosan megérti tűzvirága m'ért lakatlan.
Kiélt arámat eltagadtam,
mert kérte bár a bő jövőt, de mást remélt,
s mert félte már szavam szerelmemért. 

Talán ma más leszek, ki végre
önmagamra mordulok s ha térdre küld a bánat, 
miért ne nyújtanám a számat?
Télben kicsorduló tavaszt hevít a méz,
míg ajkadon talál a józan ész. 

Talán ma más leszek, ki végre
még ha kívül épp a gaz benőtt is, izzik, árad.
Szakadva porlik éh, a bánat,
míg vágy-dalolva, átkarolva újra lát,
s párnám beszívva őrzi illatát. 

Talán ma más leszek, ki végre
múlt-magányon ért panaszt felejt a Pirkadatra.
Jövő vizét e szomj fakasztja,
fényorgonával írt, viharba szórt remény,
árnyék-sötétem így derül szemén.

Talán ma más leszek, ki végre
józanul dalolva szárnyaik közé kiálthat.
A béke jő, lovam ha vágtat
hófödte réteken - szilaj, parittya mén.
Lelkéhez árvaként szaladtam én. 

Talán ma más leszek, ki végre
bűvös ír idilli énekén előre nézhet.
A vér kering, hisz újra éltet,
majd mindhalálig átölel, s halál után
harmóniánkba rejt a ritmusán.


Vers-párbaj Mákvirággal:
normál betűk  Mákvirág, dőlt betűk  Kankalin

Mákvirág (Kovács (Blade) Attila)
:

Kankalinnal többször vers-párbajoztunk már. Ezek többnyire kötött strófákra felhúzott igen élvezetes és komoly játékok voltak. Az egyiket már olvashattátok Kesztyűnk címmel. Örömmel vetettük bele magunkat újra a verstan és a líra világába.

A vers alapját képező ritmushalmaz:


X   9    U 
– – – – U
A 14    – – – – – – – U
A   9    U – – – – U
B 12    – – – – – – 
B 10    – – – – – 



Kép: Casanova c. film – Mákvirág szerkesztése

2015. február 9., hétfő

Kesztyűnk

Szállna mákvirágra légy, ha nyílik épp?
Kell-e kontra hanghoz árva kis szekund?
Látható, agyadra terhes ennyi kép,
hát pecázd ki, dobd be újra, meg ne und!

Mákvirág, a versed úgy zenél, miként
friss tavaszba márt a tiszta hanghatás,
képre kép sorol, s ha már szemen kimért,
ért ütemre hull belőle szóvarázs.

Kankalin, temérdek éltető erő
bújik át fülön, s lesz évekig talány,
majd epedve bontja, rágja át velő
burkait sok év után a "lencsilány".

Éltetőn mesél e ritka gyógynövény?
Fülbe kúszik és erőt sugall talán?
Nyílik ám a tölgyek enyhe, lágy ölén,
lányruhába öltözött, avítt-talány.

-U-

Kár ölelni származásra büszke nőt,
míg a vágy nem űzi őt, s ezer mesét
újraírva, álmodozva, téridőt
áthajolva kéri Ő szerelmesét.

Nőt karodba vonva gőgje ködbe vész,
vágya szétszakítja arca fátyolát,
macska lesz belőle, boldogan becéz,
és mesén követne hét határon át.

Hogy szeretne minden épeszű vigéc
macska testtel ágyba érkező arát,
míg a kisfiú csak altatót igéz...
Kámaszútra válaszútja: nő-barát?

Macska testhez ám karom-köröm dukál,
Indiában is vezérfonal ma még.
Nagymenő a kisfiú, kivált vagány,
álom, édes álom... úr s a nő kacér?

-U-

Tréfa hát e két picinyke rigmus itt?
S nem lehetne élvezettel írni rá,
válaszolva rímhegyekben éppen itt?
Hátha szél kel éppen és kihordaná!

Tréfa nincs, de játszanék derűs csatát,
szélviharba szórom írt dalom neszét.
Kérdem én, miért ne küldeném, ha már
ritmizálva rímbe ringató levél?

Küldd el így, fogadnom illenék, de várj!
Elfeledne ajkad illanó esőt?
Mondd, mosolytalannak éltető e száj?
... Dús avar fedé a csípve kérdezőt...

Küldöm így, fogadd, de kell az asszonánc,
míg a csöpp eső zenél megélt dalán,
száz mosolyt adott a versbe vitt románc.
Ezt söpörjem én a rőt levél alá?


Első komoly vers-játékom.
Mákvirág kesztyűt kínált,  felvettem, aztán vissza is adtam, majd újra fel...
Normál betűk: Mákvirág (Kovács (Blade) Attila)
Dőlt betűk: Kankalin

Egy színpadon Kovács (Blade) Attilával
 (némi Photoshop segítségével)