2015. április 29., szerda

Nyüszítenék

Tavasz kering, s nem ér az illat, kihalt
belül virágom egy édes éneken.
Az orrom elfajult. Nem tudom mi hajt
tovább, de járt utad vakon vétkezem.
Hogy jó veled, elmondom én, de fájhat,
ha úgy adom magam, hogy porba hullhat
fejed, s ölembe hajtanád, de várhat,
csak pillanatra jár, bogozna múltat,
s csekély esély maradt: erőnk hatalma.
Stabil kötél e szalmaszál? Nem tudom,
de úgy kapaszkodok belé kaparva
veled, hogy felébred minden zegzugom.
    Nyüszítenék, de csöndbe csalt a holnap,
    ha némulok, az nálam ritka kórlap.


Kép - Pinterest

Kaz Hawkins - Surviving

2015. április 21., kedd

Mesélj nekem

Ma vág a szél, s ha támad, én bebújok...
ne félj, csak ért öledbe fészkelődöm.
Veled halok, mitől talán e súlyok
erőtlenek. Becézz, te röpke őröm.
Meséld el azt, miként fakadsz mosolyra,
ha szűk szavunk a percbe új reményt csal,
kimért időnk keserv felé sodorna,
de most mesélj nekem, s talán belénk hal.
Tudom, te is zuhansz a gondod űzve,
a szél kikezd, de úgyse bánt, vigyázlak.
A napra nap jön, éveket betűzne,
az élet így adott, de még kivárhat.
    A gondolat komoly, s kivált eretnek.
    Csak azt tudom ma már, miért szeretlek.



2015. április 10., péntek

Mondd, miért van...

Mondd, miért van az, hogy te csak pihensz?
Hé, nem lehet, mert gyűlnek gondjaink!
És miért van, hogy azt mondtad "akkor",
majd éljek, legyen elég erőm, hitem?

Mondd, miért nem válaszolsz, ha hiszem,
mikor a szemfödél begyűrt, alig
maradtál alul, s én fölötted akkord
vagyok, de hisz hallod ezt, hát még mi kell?

Mondd, miért van az, hogy mindent viszel
ennyi év után is? Sodorsz falig,
és fejem beverve véres kontroll
a felismerés: nélküled érni fel.

És vannak álmok, lesz elég hitem,
bármit kibírok a végső napig,
csak engedj, segíts tovább a pontról,
mert sorvad az időm, s addig élni kell.

Mondd, miért van az, hogy Te, még mindig...

Kép - saját

Laura Pausini - One More Time (Video Ufficiale)



2015. április 7., kedd

Nem mondom el

Nem mondom el, hogy mit jelent nekem
papírhegyekbe szórt szavad,
és az sem érhet el, mit ér a lelkem,
ha úgy látlak én, ahogy nem szabad.

Nem mondom el, hogy mit jelent nekem
ha betűd selyme oltalom,
nem számít ki vagy. Hát úgy legyél velem,
mint látomás, ki sejti óhajom.

Nem mondom el, hogy mit jelent nekem
a lét; magaddal hordozod,
és ez úgy titok, mint megtalált jelen.
Csak jövőbe, jövőnkbe gondolom.

2015. április 2., csütörtök

Muskotály

Bort iszol velem, de vízbe fojt az ár;
a muskotály nem űzi el belőlem,
ha néma vágyaim tüzét erőtlen
úgy adod nekem, miként a szalmaszál,

mely ha épp csekély fonal gyanánt kitart,
büszke lépteim után se tetterős;
topogva járunk kötél után s előtt,
majd legyőzünk bármi bajt, veszett vihart.

Más ez itt. Az élet adta szótlanul,
és nem érdekelte az mi múlt, mi fájt,
csak írt utamra, s az ember így tanul,

hát követni kell, ha újba visszaránt,
s pokolból vezethet ég felé vadul,
hol csapong az ész, s az élet-itta tánc.