Távoli ormokon, délceg bércen
fenyvesek sírnak, fütyül a szél,
belepi a fákat jégcsapdunna,
reszket az erdő, támad a tél.
Roppan a hó suta léptek súlyán,
a tölgyfalevél sem zizzen már,
szunnyad a smaragd, pilled a mélyzöld,
némán didereg az álomtáj.
Hópihe rebben tejszínű égen,
lopva telepedik arcomra –
kéjtüzet oltva, sajdul a lélek,
s az emlékfüzérek gyöngysora.
Gyerekhad éled, csusszan a jégen,
szánkó siklik a patak felé,
kurjongat ifjú, pirul a lányka,
megbabonáz a csillagos éj.
Kristálycsengettyű zengi a hajnalt,
de Holle anyónál szétrebben,
ébred az erdő víg kacagástól,
s a hópiheálom elröppen.
Nekem a "Világ Közepe" életem végéig Eplény marad.
Kép: Eplény, Síaréna - Holle Anyó Panziója (Web)
Kép: Eplény, Síaréna - Holle Anyó Panziója (Web)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése