Boldog új esztendőt!

Bízom a jövőben, mindig erre vágytam.
Olthatott akárki, engem nem rengetett.
Lidércek tolongtak sok ártalmas árnyban,
De győzni nem tudtak akaratom felett.
Onthattak a démonok hazug igéket,
Gyermeki lelkemben ez csak fátyolkép lett.

Úgy vágytam a jövőt! Ma hív, sugarat oszt,
Jelenből versbe szőtt erőt sugallott most.

Elmerengni hívom ma költőtársaim,
Szerényen súgom ezt, mert alázatra int.
Zenéljen az új év, szálljanak szép szavak!
Tudom, megfoganhat még sok hű gondolat,
Elérhet Emberhez a Minden, ami nincs,
Ne térjen másfelé, elérhető a kincs!
Dőljenek tőletek színtiszta, szűrt szavak,
Őserő legyen a vers, mert csak így szabad!
Tehát a szó él, van új év, s lesz új tavasz!

ABBA - Happy New Year! (Final Fantasy)

Csillagvirágos

Csillagvirágos éjemen
ébredtem úgy, hogy újra létezem.
Csak picit, a csöndembe bújva,
csillagvirágosan.

Holdfénybe hulló éjeken
enyém a harc, s Övé a végtelen,
mert száradt szemében könny vagyok,
de már így találtam.

Belőle Éj és Nap ragyog,
míg én csupán borúra ír vagyok,
és Neki, nekem ez ritka kincs
a csillagvirágtól.

Szeretni kell lopott tüzét,
és szeretni úgy, hogy nem tépi szét
a ma, és a holnap is terel
a Csillagvirághoz.

Szétszaladt szonett

Bent ma már december oszt: magán-magány.
Lélek ontja színeit, s a nyűtt porond.
Tűnni tér a lelked ifja, míg a lány
szép szavaddal él, mivel belül bolond.

Játszma ez megint. A fényed óhaján
tűz a Nap, s a régi is kivált erős,
ám te csöndre térdepelsz magad jaján,
és ma épp ledőlsz, miként az árva hős.

Én csak álmodok tovább a percemért,
órabérbe' szűkölöm magam baját,
ám ha hallanád az ócska percegést,
szerteszét szakítanád a sóhaját.

Tudd, hogy égek, úgy, ahogy szerelmem ér;
szétszaladt szonettbe sült falat kenyér.

Napvilág Íróklub >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Nekem az Ősz...

Az ősz nekem ma mást jelent.
Avarba szédült létemet,
hol ég tovább salakba zárt,
s esőre ring e ritka láng.
Nekem az ősz Te vagy.

Az ősz nekem ma mást jelent.
Titokba tévedt végtelent,
világnyi létet és varázst,
belőle bajló tisztulást.
Nekem az ősz Te vagy.

Az Ősz nekem ma mást jelent.
Mosolyba szépült könnyemet,
derűre hulló harmatot,
hisz én is neked az vagyok.
Vagyok, s Őszöd leszek.

Kép - Pinterest

Thomas Bergersen - Autumn Love

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Madárdal

Neked szól minden ének, kórusba kívánkozik az évszakok mesés madárhada. Néhol kicsit hamiskásba hajló, itt-ott disszonáns, bár lelki zenéje tökéletesen tiszta.

Egy szólam örökké tiéd, melyet mindig magadénak mondhatsz, ám csak te hallhatod, ha megtalálod. Nehéz kiválasztani a hivalkodó, a sablonos és az elveszett közül, mert míg az egyik harsány, másik fakó, addig a harmadiknak félve fáj beléd a hangja. 

A gyilkos nyárban is frissen ébred minden madár. Egyikük virgonc, a másik dúdolva dédelget, derűbe hajtana. 

Hát nem tudtad? 

A madarak mind érted énekelnek, miközben tollruhájuk temérdek színben pompázik, avagy mindvégig szürke marad.

A ruha? 

Nem az teszi őket, hanem a dal maga. 

A nyár mindig igéz, az újabb idéz, a legújabb kuszál, hát nyisd ki jól füled apró érzékeit!

Légy részeg hallgató, de mindvégig csend vegyen körül, hisz csakis akkor hallhatod meg saját madarad üzenetét. Ne félj, mindig lesz tér, zene, mint ahogy a harmónia és a visszhang is örök.

Nehéz madárnak lenni, mert nehéz a dal. Törékeny szárnyakkal kell röpíteni azt, aki kétkedve hallgatja a muzsikát, pedig még a fényt is hangjegyekre váltja, hogy attól a szél is szólamokban lengedezzen.

Hallod?

nyárutó zenél
szomjazó madárdala
belülről hallik

Kép: YouTube videóról

(Arrival the Birds – The Cinematic Orchestra)

Arrival of the Birds – The Cinematic Orchestra

Napvilág Íróklub  >>> itt

csak én

sehol szeretnék lenni senki sem
csak semmiként utazni semmiben
seholnincs álmok sehol tüzén
sehogy megégni

sosemvolt éden sosincs magányán
sosem hitt élet avítt talányán
sosemholt átkok vélt menedékén
sehogysem élni

seholnincs képen seholse vágyak
sehonnan jöttek de megtaláltak
sosemvolt érzés sosemhitt álmok

senki nem érti

Kép – Saját

Kép – Saját

Nothing Else Matters – Metallica – William Joseph feels the Rain

Álom

Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?

Csak a csend, az a végtelen, kimért, fáradt csend uralkodik. Szigorba hull a szó.

Az ének tisztán hallható, mert dalokba bújt a Tejút minden aprócska fénye, ütemre jár, pedig szűkös szólamokba szenderül varázsuk. 

Koncertet hint az éj, a fülnek kellemes.

A könny csak játék? Úgy nem érdemes...

Sírni csak hittel lehet, mert minden cseppjével újabb csillag ébred. Egy-egy fényes gyöngyszem a színkörön, de fönt is, mint ahogy a lélekben lent... öröm.

Hogy álom ez? Talán igen. Az is lehet, hogy valós látomás, hol a béke hallgatag, mert szótlan íze van. 

Bátor az, ki bátran hisz a percben, kiben az ég a föld felé rohan.

Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?

álom az évszak

tavaszból nyárba fordult

álmos gyöngybetű

Kép - Pinterest

Enigma - Goodbye Milky Way

Napvilág Íróklub  >>> itt

Tintakék

Tudod, nem értelek. Évek óta szólt
szavam feléd, kerestelek...
én kutattalak sok árnyba bújt betűn,
nem érdekelt, ha próza volt,
csak ittam szép szavad, és virult nedűt
szitált az élet így nekem,

mintha bomba-szórt szívemre tintafolt
terülne, és e szín a kék.
Megannyi kék tolult fölém repesve,
a többi szín csak minta volt,
s esőre írt magányod versbe szedve,
szelíd szavadra tűnt a sár.

Sírhatok gyönyört, ha könnyem kellene,
bár illatod ízére várt az ajkam.
És ma hallgatag cikázna kés hegye...
hát előtte még a hangodat halljam!

Aztán fakóra vált e kép?
Örökre fennmarad mesénk.

Rod Stewart & Amy Belle - I Dont Want To Talk About It

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Nyüszítenék

Tavasz kering, s nem ér az illat, kihalt
belül virágom egy édes éneken.
Az orrom elfajult. Nem tudom mi hajt
tovább, de járt utad vakon vétkezem.
Hogy jó veled, elmondom én, de fájhat,
ha úgy adom magam, hogy porba hullhat
fejed, s ölembe hajtanád, de várhat,
csak pillanatra jár, bogozna múltat,
s csekély esély maradt: erőnk hatalma.
Stabil kötél e szalmaszál? Nem tudom,
de úgy kapaszkodok belé kaparva
veled, hogy felébred minden zegzugom.
    Nyüszítenék, de csöndbe csalt a holnap,
    ha némulok, az nálam ritka kórlap.

Kép - Pinterest

Kaz Hawkins - Surviving

Napvilág Íróklub  >>>klikk

Mesélj nekem

Ma vág a szél, s ha támad, én bebújok...
ne félj, csak ért öledbe fészkelődöm.
Veled halok, mitől talán e súlyok
erőtlenek. Becézz, te röpke őröm.
Meséld el azt, miként fakadsz mosolyra,
ha szűk szavunk a percbe új reményt csal,
kimért időnk keserv felé sodorna,
de most mesélj nekem, s talán belénk hal.
Tudom, te is zuhansz a gondod űzve,
a szél kikezd, de úgyse bánt, vigyázlak.

A napra nap jön, éveket betűzne,
az élet így adott, de még kivárhat.
    A gondolat komoly, s kivált eretnek.
    Csak azt tudom ma már, miért szeretlek.

Gerendás Paula - Szívörvény

Ernesto Cortazar - Love and Tender

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra >>>klikk

Holnap Magazin >>>klikk

Mondd, miért van...

Mondd, miért van az, hogy te csak pihensz?
Hé, nem lehet, mert gyűlnek gondjaink!
És miért van, hogy azt mondtad "akkor",
majd éljek, legyen elég erőm, hitem?

Mondd, miért nem válaszolsz, ha hiszem,
mikor a szemfödél begyűrt, alig
maradtál alul, s én fölötted akkord
vagyok, de hisz hallod ezt, hát még mi kell?

Mondd, miért van az, hogy mindent viszel
ennyi év után is? Sodorsz falig,
és fejem beverve véres kontroll
a felismerés: nélküled érni fel.

És vannak álmok, lesz elég hitem,
bármit kibírok a végső napig,
csak engedj, segíts tovább a pontról,
mert sorvad az időm, s addig élni kell.

Mondd, miért van az, hogy Te, még mindig...

Kép - saját

Laura Pausini - One More Time (Video Ufficiale)

Napvilág Íróklub >>>klikk

FullExtra >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Nem mondom el

Nem mondom el, hogy mit jelent nekem
papírhegyekbe szórt szavad,
és az sem érhet el, mit ér a lelkem,
ha úgy látlak én, ahogy nem szabad.

Nem mondom el, hogy mit jelent nekem
ha betűd selyme oltalom,
nem számít ki vagy. Hát úgy legyél velem,
mint látomás, ki sejti óhajom.

Nem mondom el, hogy mit jelent nekem
a lét; magaddal hordozod,
és ez úgy titok, mint megtalált jelen.
Csak jövőbe, jövőnkbe gondolom.

Muskotály

Bort iszol velem, de vízbe fojt az ár;
a muskotály nem űzi el belőlem,
ha néma vágyaim tüzét erőtlen
úgy adod nekem, miként a szalmaszál,

mely ha épp csekély fonal gyanánt kitart,
büszke lépteim után se tetterős;
topogva járunk kötél után s előtt,
majd legyőzünk bármi bajt, veszett vihart.

Más ez itt. Az élet adta szótlanul,
és nem érdekelte az mi múlt, mi fájt,
csak írt utamra, s az ember így tanul,

hát követni kell, ha újba visszaránt,
s pokolból vezethet ég felé vadul,
hol csapong az ész, s az élet-itta tánc.

Tavaszba hordom (2)

A tél magot vetett, s virágba omlik,
csak ontja rám az illatot keserve,
s a szirmokon ma még kivált deresre
fakít, de élhető szavakba foszlik.

Mesélne még. Nem engedem magamhoz;
tavaszt regél a ritka képek által,
a hit hajolni vágyik, és madárdal
segít az élet útjain, nyarat hoz;

s az új nekem mit ér tudom, ha vártam,
erőm kihajt, röpít felé a sorsom,
ma puszta létemen tanít az áram,

de tőle versem árja tiszta hormon.
Na, ennyit érek én, s taposva sárban
magamba vágyom, új tavaszba hordom.


Variációk egy témára. Második változat.

Tavaszba hordom

A tél magot vetett, s virágba omlik,
csak ontja rám az illatot keserve,
s a szirmokon ma még kivált deresre
fakít, de élhető szavakba foszlik.

Mesélne még. Nem engedem magamhoz;
tavaszt regél a tiszta képek által,
a hit hajolni vágyik, és madárdal
segít az élet útjain, nyarat hoz.

Mit ér az új, ha nem találom azt, mi
visz, és előre hajtaná a sorsot?
Mit ér hitem ma már, ha pőre, talmi?

Mit érek én, ha versem árja boldog?
Mi érhet, és mit értek én? Csak annyi,
hogy én tudom, ha már tavaszba hordom.

Talán ma

Talán ma más leszek, ki végre

pontosan megérti tűzvirága m'ért lakatlan.
Kiélt arámat eltagadtam,
mert kérte bár a bő jövőt, de mást remélt,
s mert félte már szavam szerelmemért. 

Talán ma más leszek, ki végre

önmagamra mordulok s ha térdre küld a bánat, 

miért ne nyújtanám a számat?
Télben kicsorduló tavaszt hevít a méz,
míg ajkadon talál a józan ész. 

Talán ma más leszek, ki végre
még ha kívül épp a gaz benőtt is, izzik, árad.
Szakadva porlik éh, a bánat,
míg vágy-dalolva, átkarolva újra lát,
s párnám beszívva őrzi illatát. 

Talán ma más leszek, ki végre

múlt-magányon ért panaszt felejt a Pirkadatra.

Jövő vizét e szomj fakasztja,
fényorgonával írt, viharba szórt remény,
árnyék-sötétem így derül szemén.

Talán ma más leszek, ki végre
józanul dalolva szárnyaik közé kiálthat.
A béke jő, lovam ha vágtat
hófödte réteken - szilaj, parittya mén.
Lelkéhez árvaként szaladtam én. 

Talán ma más leszek, ki végre
bűvös ír idilli énekén előre nézhet.
A vér kering, hisz újra éltet,
majd mindhalálig átölel, s halál után
harmóniánkba rejt a ritmusán.

Vers-párbaj Mákvirággal:

normál betűk – Mákvirág, dőlt betűk – Kankalin

Mákvirág (Kovács (Blade) Attila):

Kankalinnal többször vers-párbajoztunk már. Ezek többnyire kötött strófákra felhúzott igen élvezetes és komoly játékok voltak. Az egyiket már olvashattátok Kesztyűnk címmel. Örömmel vetettük bele magunkat újra a verstan és a líra világába.

A vers alapját képező ritmushalmaz:

X   9    U – U – U – U – U

A 14    – U – U – U – U – U – U – U

A   9    U – U – U – U – U

B 12    – – U – U – U – U – U –

B 10    – – U – U – U – U –

Hozzászólások a Napvilág Íróklubon  >>> klikk

Kép: Casanova c. film – Mákvirág szerkesztése

Vad Fruttik – Lehetek én is

Kesztyűnk

Szállna mákvirágra légy, ha nyílik épp?
Kell-e kontra hanghoz árva kis szekund?
Látható, agyadra terhes ennyi kép,
hát pecázd ki, dobd be újra, meg ne und!

Mákvirág, a versed úgy zenél, miként
friss tavaszba márt a tiszta hanghatás,
képre kép sorol, s ha már szemen kimért,
ért ütemre hull belőle szóvarázs.

Kankalin, temérdek éltető erő
bújik át fülön, s lesz évekig talány,
majd epedve bontja, rágja át velő
burkait sok év után a "lencsilány".

Éltetőn mesél e ritka gyógynövény?
Fülbe kúszik és erőt sugall talán?
Nyílik ám a tölgyek enyhe, lágy ölén,
lányruhába öltözött, avítt-talány.

-U-

Kár ölelni származásra büszke nőt,
míg a vágy nem űzi őt, s ezer mesét
újraírva, álmodozva, téridőt
áthajolva kéri Ő szerelmesét.

Nőt karodba vonva gőgje ködbe vész,
vágya szétszakítja arca fátyolát,
macska lesz belőle, boldogan becéz,
és mesén követne hét határon át.

Hogy szeretne minden épeszű vigéc
macska testtel ágyba érkező arát,
míg a kisfiú csak altatót igéz...
Kámaszútra válaszútja: nő-barát?

Macska testhez ám karom-köröm dukál,
Indiában is vezérfonal ma még.
Nagymenő a kisfiú, kivált vagány,
álom, édes álom... úr s a nő kacér?

-U-

Tréfa hát e két picinyke rigmus itt?
S nem lehetne élvezettel írni rá,
válaszolva rímhegyekben éppen itt?
Hátha szél kel éppen és kihordaná!

Tréfa nincs, de játszanék derűs csatát,
szélviharba szórom írt dalom neszét.
Kérdem én, miért ne küldeném, ha már
ritmizálva rímbe ringató levél?

Küldd el így, fogadnom illenék, de várj!
Elfeledne ajkad illanó esőt?
Mondd, mosolytalannak éltető e száj?
... Dús avar fedé a csípve kérdezőt...

Küldöm így, fogadd, de kell az asszonánc,
míg a csöpp eső zenél megélt dalán,
száz mosolyt adott a versbe vitt románc.
Ezt söpörjem én a rőt levél alá?


Első komoly vers-játékom.
Mákvirág kesztyűt kínált,  felvettem, aztán vissza is adtam, majd újra fel...
Normál betűk: Mákvirág (Kovács (Blade) Attila)
Dőlt betűk: Kankalin

Hozzászólások - Napvilág Íróklub  >>> itt

Egy színpadon Kovács (Blade) Attilával
 (némi Photoshop segítségével)

Csakazértis

Magamba rejtelek, hogy megtaláljalak,
már nem kutatlak. Minek?
Szavadba bújok minden átkos hajnalon,
csakazértis.

Nyomomba térdepel megannyi árnyalak,
nem érdekelnek. Minek?
Betűid sápadt selyme tiszta oltalom,
csakazértis.

Hiába tűnsz a szóval, bennem vártalak,
nem múlsz belőlem. Minek?
Lelkedbe súgom át parányi sóhajom,
csakazértis.

Csak azért is.

Csupán a kába kétkedések ártanak;
nem engedhetem. Minek?
Ha megtalált a fátum, veszni nem hagyom.

Csak azért sem.