Infúzió sárgadinnyére és öröklétre

Valahonnan

ismerős a kép;

áporodott kórterem,

fullasztó hőség,

a levegőbe páracsíkot gőzöl a nyár,

klórszagú ágyban fekszik 

a szerelem,

karjába elixír csordogál –

csipp-csepp, csipp-csepp,

hány csepp

kell az élethez?

Nem számolom,

csacsogok, hogy teljen az idő –

viccet mesélek,

önfeledt hahotád jön válaszul,

új történetek születnek bennem,

megírom majd mindet,

most szóban kapod,

szórakoztatlak – 

vettem neked a piacon sárgadinnyét,

felkockázom, finom lesz,

közben zene szól majd – 

rock, blues, jazz,

és felmászunk a Parnasszusra is,

meglessük, mit csinálnak ott a nagyok –

s míg az infúzió fuzionál testeddel,

dolgozik belül,

én magamon kívül vagyok,

de nem mutatom,

füledbe dúdolom kedvenc dalod,

hangom nem remeg,

kapóra jön a színpadi rutin;

összenézünk, szemem se rebben,

remek színész veszett el bennem,

talán majd Oscart is kapok

kiváló alakításomért;

a bohócok is ilyenek – 

olykor sírnak a mélyben,

szemükben mégis csintalan fények

hazudnak,

s miközben könnyesre nevettetnek,

lelkük zokog;

felrázom magam,

meggyőző mosolyt küldök feléd,

erős vagyok;

átölellek,

erős vagy,

súgom

határozott gyengédséggel;

talán ez kevés az élethez,

de most
nem hibázik Isten.

Kép - Pixabay

"So LOng Ago, So Clear" by Vangelis and Jon Anderson

Ray Charles feat Gladys Knight heaven help us all

Napvilág Íróklub  >>> itt