A következő címkéjű bejegyzések mutatása: K. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: K. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 4., kedd

Könyvajánló - Sabján László

A napokban jelent meg egy kedves alkotótársam, Sabján László (black eagle) Lábunk nyoma című verseskötete. Aki ismeri a műveit, bizonyára egyetért abban, hogy költészete kiemelkedő. Aki még nem találkozott vele, annak mindenképpen érdemes megismerni. Hogy miért, azt könyve hátlapjára írtam.
Megtiszteltetés számomra, hogy én ajánlhatom ezt az igényes, értékes válogatást.


Egy tiszta lélek mély sóhaját őrzik a lapok. Aki kezében tartja ezt a könyvet, a csöndet érinti. Amikor fellapozza, nehéz idők fuvallata járja át. Ha belemerül, feledhetetlen utazást tesz a lélek útvesztőiben. Mire a kötet végére ér, a valóság tükrében látja a világot és önmagát. Miután behajtja, már érti, hogy mitől válik egy apró kavics az örökkévalóság részévé. Olyan költő varázslata ez, akinek „csöndeket adott az ég”. Verseit olvasva nyilvánvaló, hogy „a némaságban kúsznak a legszebb dallamok”. Gyógyító erejük van.
Horák Andrea Kankalin


2014. július 18., péntek

Koldulok

Sírni nem tudok. Beitta nedveim,
vizet facsart az átok és a puszta,
s ma bennem áradatba gyűlt, elúszta
csordulásba csent erőm, mi csöndet int.

Amíg a vágyak égnek és ostobán
motoznak éjben, utazgatok le s föl
veled, és ha álmon ért kezed megöl,
ha dobban itt belül, én azt mondanám...

Te úgy mesélsz a hét határon át is,
belém dalolsz, s az égi Manna sírhat,
ha élek, így viruljon tőle más is;

ám itt a vélt gyönyör, amott a Sírhant
gyötör, mert el nem enged, és halálig.
Én koldulok, s e vágy öledbe ringat.

Kép - Web


Secret Garden - Apassionata

2010. május 16., vasárnap

képzelet

éber álmaimban elborít a mámor
kába vágyaimmal szelíd Éj ölel
simítva borzongó éledező testben
nyughatatlan lelkem csendben ünnepel
sikoltok hangtalan éjszakámba bújtan
ernyedten ujjongok meglelt hajnalomon
reszkető tenyere cirógatja arcom
rettegve menekül félelem fájdalom
egyetlen ébredés némaságba zárva
sóhajommal hozná azt az éji-napot
örömkönny-remegés válla hajlatában
varázsdallá fűzné eltévedt szólamom


Kép - Pinterest


Giovanni Marradi - Dreams

2010. február 27., szombat

Kerül az álom

Menekül a lárma, dübörög a csend,
pihepárnámon éj didereg.
Kétszínű dallal elkeserít,
tenyere jégcsap, nem melegít.

Zakatol a zajgás, vigyorog a hold,
bennem egy démon égbe sikolt.
Reszket a gyomrom, kattog az agy,
zúgja az éjfél, Te távol vagy.

Elakad a légzés, csatakos a bőr,
elinal az álom, összetör.
Könnyem gördül, nyöszörög a hang,
lelkem reszket a paplan alatt.

Sergey Ingatenko - Presentiment of Insomnia

Solidity - Insomnia

2009. október 6., kedd

Kérdések

Hol van az erő
mi bennem volt?
Hol van a lét
mely átkarolt?
Hol van az érzés
mely éltetett?

Hol van?

Hol van a zöld,
a ligetek?
Hol van a nyár,
a kikelet?
Hol van a mező,
a drága lény
ki éltetett?

Hol van?

Hol van a fény,
a ragyogás?
Hol van a tünde
Csillogás?
Hol van a mély,
a lágy zene
mely éltetett?

Hol van?

Hol van a vágy
az erőt adó?
Hol van az éj
a nyugtot hagyó?
Hol van a hajnal
az enyhet hozó
mely éltetett?

Hol van?

Hol van az erdő,
a lanka, bérc?
Hol van a tölgy,
az ébredés?
Hol van a völgy,
a létezés?

Hol van?

Lesz-e még erő?
Lesz-e lét?
Lesz-e még érzés?
Lesz-e fény?
Lesz-e nap és
Lesz-e éj
mely tovább éltet?

Lesz-e még?