2010. október 29., péntek

Riadva...

Riadva, magamba-merülten járok,
talpam a talajra lebegve ér.
Csendeket kioltó élet-szilánkok
ködös füst-illatát hordja a szél.

Hajamba borzol egy sóhaj a mélyből,
neszeket, árnyékot törölve, bár
félelem borzongat, ernyedek végül...
Bölcs nyugalommal sodor az ár.

Éjeket, fényeket feledtet bennem,
rengetőn részegít józan dala,
csillagok súgnak, így röptetik kedvem:
vakító vulkánnal lélek-csata.

Éjjelek melegén fájdalmak tűnnek,
reménnyel éledve magány szalad.
Hold fénye csókol az arcomra könnyet,
de nem fáj az élet, s a lélek szabad.

2010. október 22., péntek

Az Ébredő Reményhez...

Hangjegyet repítve törne rám a fény,
hallgatása tiszta, könnye áradat.
Vágyakozva hinti, hívja álmomat,
árva-ámulása ébredő remény.

Elsodorna mába, zengené nevem,
gondolatba rejti, élve kínosan.
Kódba vési híven eltűnt hangomat,
évezredbe zárva lénye végtelen.

Fáj-tenor sikoltva súgja, égbe vár,
csend-titokra hullva nesztelen üzen:
dallamokba bújva égni, vágyba zárt,

világ zaját ejtő ritka éneken,
szirom-harang zenék íze bársonyán,
ringatózva úszni játszi csendeken.


The Sound Of Silence - Stephanie Jones

Láncvers-fertőzés! Ez már gyógyíthatatlan: magával rántott, magába zárt. 
A szonett szerelmese lettem.

2010. október 16., szombat

Csendemhez...

Álomvájta léted dalt üzent nekem:
Énnel kergetőzve árnyak bomlanak.
Vágyak sírva súgnak néma hangokat -
Lopva rejtekem: kis dallamon mereng.

Harmat csillanása égi fénybe rejt,
Párna-lopta éjre szólamtáncot küld.
Lágyan ringatózva lélekbe merül...
Bársonyos zenéje csendjében felejt.

Zongorája híven óvja álmomat,
Pilleszárnya fátyla életről regél.
Hangjegyektől rengő, ringó pirkadat...

Félve élem át a mámoros mesét...
Szunnyadó virág, de élet-vágya nagy!
Kába-ébredés, ha szárnyat bont az ég.


Apró szonett-nyilacska a Világ Közepére




2010. október 13., szerda

A Dalnokhoz...

Lombok sóhajába rejtem el dalod
álmodón, a léha holdfonat mögött.
Szálló szirmain a fátyol dalra fönt
akkordot remeg, de lent a húr halott.

Tántorít a csend, eldúdolom, hagyod.
Éjbe tűnik éjem, mélyre költözött.
Zengi dallam-ír, csitítja száz öröm,
lélekből mereng egy rejtett szólamon.

Szél röpíti így a kósza dallam-árt,
rétek bársonyán vidítva jár a fény,
létem káoszát a húr sem érti már,

sírja énekem, de méz az ébredés.
Gitár zengi fönt a néma látomást;
csitt kicsit... a hold melódiát zenél.

Frank Sinatra - Moonlight serenade

Az első szonettem, ami aLéb nélkül nem jött volna létre, bár itt-ott még sántikál. 
Köszönöm, aLéb Tanár Úr! :)

2010. október 11., hétfő

Rejtegetem dalod

Lombok sóhajában rejtegetem dalod
Álmodón, léha hold-fonatok mögött.
Szálló-szirmok fátyol-éneke fönt
Akkordot remeg, de lent néma húrra hangolt.

Hangszered futamát mélységembe zártam,
Hisz odakünn omolva-omlik a lét...
Zongoráddal fűszer a zene, a még...
S hangjegyek rántanak mából a mába.

Féltő lelked megsimít, de bánt az árny:
Suhanón sebet ejt sajgó testemen.
Szikrázó szemedből szökik a vágy...

Lélek a lélekben elmerül -velem.
Rianó életünk valóságba ránt,
De gyermeki énünk... jövővel mereng...


Ez nem szonett, de reményeim szerint hamarosan az lesz belőle.




2010. október 6., szerda

A szavak ereje

Darius kincsében nyakadig járhatsz,
pénzedbe fulladva kéjre hevülsz.
Rigmus mámorában hallhatod hangod,
szárnyakat növeszthetsz, megmenekülsz.

Szavadból magokat vethet az élet,
verseket kántálva magába zár.
Félted a rímeket, óvod a képet,
ritmussal lendülve dallamos ár.

Betűid íriszben csillagok fénye,
elűzi gondjaid, sorskeserűd,
hangjai hullanak hold mosolyával,
s tolladba rejtenek égi derűt.

Szavak és hangok az Éden ízével
ébresztik benned a létragyogást;
ereje vérted és fegyvered bárhol,
s dacol a kínnal egy életen át.


Kép - Pinterest

Kép - Pinterest

Kátai Lilla - Mit ér egy hang

2010. október 1., péntek

Ősz hunyorog

Árnyak dúlnak, fények halnak,
felhőpingált napba martak.
Levél remeg, holt ág reszket,
zajba zártan létvesztettek.

Hörög a lomb, sápadt sóhaj,
ősz hunyorog múló dallal.
Madár gubbaszt, szűkölt ének,
rejtegetnék messzeségek.

Érzék-torzan éned retteg,
perc a percre órát enged.
Magány kínnal zordan mordul,
sáridőben harang kondul.

Egek könnye marja arcod,
kopott lelked fényért kapkod.
Tavaszt vágyó illatárral
meddőn megbújsz a világgal.

Kép - web

A fenti verset a következő zene ihlette: