Énnel kergetőzve árnyak bomlanak.
Vágyak sírva súgnak néma hangokat -
Lopva rejtekem: kis dallamon mereng.
Harmat csillanása égi fénybe rejt,
Párna-lopta éjre szólamtáncot küld.
Lágyan ringatózva lélekbe merül...
Bársonyos zenéje csendjében felejt.
Zongorája híven óvja álmomat,
Pilleszárnya fátyla életről regél.
Hangjegyektől rengő, ringó pirkadat...
Félve élem át a mámoros mesét...
Szunnyadó virág, de élet-vágya nagy!
Kába-ébredés, ha szárnyat bont az ég.
Apró szonett-nyilacska a Világ Közepére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése