ébredtem úgy, hogy újra létezem.
Csak picit, a csöndembe bújva,
csillagvirágosan.
Holdfénybe hulló éjeken
enyém a harc, s Övé a végtelen,
mert száradt szemében könny vagyok,
de már így találtam.
Belőle Éj és Nap ragyog,
míg én csupán borúra ír vagyok,
és Neki, nekem ez ritka kincs
a csillagvirágtól.
Szeretni kell lopott tüzét,
és szeretni úgy, hogy nem tépi szét
a ma, és a holnap is terel
a Csillagvirághoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése