Hiába sírok, az ajkad megfagyott.
Itt hagytad zaját a lenti világnak,
Most melletted állnak az angyalok.
Hiába zokogok, te nem beszélsz már,
Szemed lehunytad, rég nem felelsz.
Bármit kérdezek, te csak alszol,
Konokul hallgatsz, és nem felelsz!
Hiába minden, te nem beszélsz már,
Hiába hullik könnyem zápora.
Itt hagytál gyáva, egyedül maradtam,
Hazád most már a lelkek otthona.
Sírhatok, zokoghatok, őrjönghetek,
A halál tőlem elszólított.
Nem jössz vissza soha többé,
Előtted állnak az angyalok.
Kedvenc tanárnőm halálára, 14 évesen, nagyon rég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése