menekül a hóval kertek alatt,
a tünde fénnyel játszik a béke,
egy szellőlány dala hívogat,
és kéjesen hunyorog a napkirály,
a kacér mosolyözön elkábít,
percről percre, ha kél a remény is,
kikelet a télben elcsábít.
Az életem ébred, szárnyal a lélek,
zakatol a szív, szava érted szól,
sóhajom röppen tollpihe-tánccal,
bizsereg a bőröm vágyaktól.
Éjszaka vándora harcodat vívod
misztikus utaidon álmatlan,
nincs pihenésed, nincs menedéked,
nincs, aki enyhítse fájdalmad,
de zengő zongora zúdul a csendre
és máris múlik tőle bármi fáj,
közben a pusztán végtelen messze
sírva panaszol egy bús gitár.
Kikeleti tündér, téli varázslat
röpteti bájjal a fellegeket,
titkos völgyben, a hegyi pataknál
olvasztja eggyé a hangszereket.
Éjszaka Vándorának
Vivaldi: Négy évszak - Tél (Cakó Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése