Neked adnám a Napot, hogy ragyogjon,
mint nyári hajnalon, ahogy felébred;
mosolyba bújhat arcod, tisztul mérged,
mert az ősi bolygó köréd lobot fon.
Neked adnám.
Neked adnám én azt a kerge Holdat,
amely az éjre új reményeket fest;
apad és dagad, hiszen sosem lesz rest
és azt dúdolja, talán jön még holnap.
Neked adnám.
Neked adnám a sokszínű szivárványt,
azt a vörös, narancs, sárga kezdetűt,
a zöld, a kék és ibolya égbe tűnt
varázsát, mi eső után kiált rád.
Neked adnám.
És adnám az összes kósza csillagot,
hiszen szemedben érnek tört egésszé,
mert a tűnő alkonyon én elérném
az eget is általad, ha ott ragyogsz.
Neked adnám a MINDENT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése