2010. szeptember 18., szombat

Ráolvasó

Tűzben éltet, el nem éget
lepke-zsongó lágy zenéket.
Pirkadatkor mosoly-táncos
igézettel lesve várom.

Száguldozva száz határon
öröm szárad szempillámon.
Bús-íriszes tükörképpel
lopva látom, féltve érzem.

Tépett lelke acél éle
csábít csenddel újra élve.
Elcsent álmom, titok-nászom
ráolvasva kulcsra zárom.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése