a csönd is éled, ám a pille párna
tovább ölel, s amint elér a lárma,
szemed zugába bújva pára csillan.
Tiéd e csillag éber álmaidban,
körülragyogja azt, mi ritka, drága,
s rajongva izzik át az éjszakádba,
ha titkokat hevít a láz, amíg van.
A szél lehűt. Ne hagyd, kerüld! Ha tiszta
esőt szitál az ég szerelmesének,
a Nap karátra váltja, majd a tinta
aranysugárral ont sötétre kéket,
s puhán teríti rád a baldachint ma
szonettbe ringató szerelmes ének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése