2019. március 4., hétfő

Fantáziálom

Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,

a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.

De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,

pedig tudom, ha érkezel, nagy Ő jön,
de félhomály mögött üres falam van,
s Te nem vagy itt, hiába képzelődöm.

Kép - Pinterest

4 megjegyzés:

  1. Kedves Kankalin, Megható, gyönyörű, érzelmes versed a szeretet szüleménye ezt érezni, és a fájdalmadat is. Nagyon köszönöm, hogy olvashatom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyöngyi!
      Örülök, hogy tetszik ez a versem is.
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad, átérezted! :)
      Szeretettel: Kankalin

      Törlés
  2. Bocsánat szonetted nem verset akartam írni az előbb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj, Gyöngyi, a szonett is vers és nagyon örül, hogy tetszik neked. :)

      Törlés