vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,
a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.
De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,
pedig tudom, ha érkezel, nagy Ő jön,
de félhomály mögött üres falam van,
s Te nem vagy itt, hiába képzelődöm.
Kép - Pinterest
Kedves Kankalin, Megható, gyönyörű, érzelmes versed a szeretet szüleménye ezt érezni, és a fájdalmadat is. Nagyon köszönöm, hogy olvashatom.
VálaszTörlésKedves Gyöngyi!
TörlésÖrülök, hogy tetszik ez a versem is.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, átérezted! :)
Szeretettel: Kankalin
Bocsánat szonetted nem verset akartam írni az előbb.
VálaszTörlésSemmi baj, Gyöngyi, a szonett is vers és nagyon örül, hogy tetszik neked. :)
Törlés