ezt adnám neked...

gyermeki álmodban csendeket békét

magányos partodon néma folyót

vágyat mik égetnek karcosan fájón

hontalan lelkeknek nyugtot adót

zokogó tegnapok béna magányát

pálmafát árván de simogatón

álomba ringató lepke varázsát

átnyújtom lelkemet titkot adón

csillagos zeneszót réti éjben

reménnyel telesírt éjszakát

szólamok táncát holt időben

húr-zene fájó dallamát

ájuló nappalok élet-ízét

izzó lét-heve lendülést

dúdolom halkan tobzó viharban

a léleknyi dallam-lüktetést

Ellentmondások

Fáj-zene gyilkol, lüktet az agy,
álnok az Éjszaka magamra hagy.
Tépdesi szirmom, de oldja a kínt,
virágot bontok, hát földre taszít.

Porból fölemel, sárba tipor,
parazsat oltana, tüzet csihol.
Világot kínál, de visszaveszi,
életem vigyázza, ezért teszi.

Széltől is óvna, s orkánt kever,
vágyakat ébresztve mégsem ölel.
Arcokat szárít, de könnyre fakaszt,
száműzetésben is néma vigasz.

Szirmot simogat, virágot öl,
ingatag jelleme apróra tör.
Felleget kerget, de vihart kavar,
hasztalan harcol az álmaival.

Contradictions

Hangának

Ha ma reggel ébredsz, nyitogatod szemed,
A fényes napocska is mosolyog majd veled.
Nyitnikék csicsereg a rügyező ágról,
Gratulál kankalin erdő avarából.
Álmodó ligetben, ébredező tájon
Neked illatozik tavaszi virágom.
A dal is ünnepel, százszorszépen zeng most,
Kórussal köszönti a boldog szülinapost.


Szeretettel Hangának. Sántít, de szívből jött. :)

(meg)születésem -napján

két évvel lettem öregebb nálad,
pedig eggyel kevesebbet tudhattam
életed végső napján...


Tibi, neked küldöm odafentre 2010. március 6-án!