2010. július 1., csütörtök

Vincent

lélekben reszketőt csitítgató zene
életet igenlő sóhajtások szele
képteli üzenet éledező vásznon
égi pompát hintő lágy ecsetvonásnyom
megtalált dallamok gyermeki emléke
feledett paletta tévelygő szemébe
meggyötört arc mögött szunnyadó világba
sosem látott tájak szivárványos álma
napraforgócsokor lélekmélybe festve
meghitt szobák falán andalog az este
mesebeli várnak hercege királya
királylánykönnyeket rejt a mosolyába
sóhajhídon álló virágos reménye
szélmalmokat dönt le ringató zenére


Köszönöm a színeket, Vincent van Gogh! 
Vincentért... (w*)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése