Aqua vitae

Uram,

te küldted őt hozzám?

Cseppekben érkezett,

olyankor magasra emeltem arcom,

hogy jobban érezzem.

Volt tavaszi zápor,

mit lenge szellő terelt felém,

és tudtam, mit ér

(aranyat)

minden érintése.

Amikor nyári zivatarrá vált,

pusztító széllökéssel közeledett,

vihart kavart,

feldúlta lelkem csöndes erdejét.

Aztán bús őszi tenger lett,

sárdagasztó,

sötét –

akkor került hozzám legközelebb.

Később téli ónosra váltott,

hogy

ezüstjéggé dermessze szívem,

mégis

melegsége árasztott el,

nem fagyott tőle ajkamra a mosoly.

Táncoltunk

szédületes valcert,

rét virágai hajlongtak lépteink alatt,

máskor tüzes tangót lejtettünk

elképzelt bérceken,

mára ebből semmi nem maradt.

Már jöhet tornádóval is –

megzabolázom;

duzzaszthat vadvizeket,

áradása bennem szelíd óceán lesz,

minden alakjában az élet vize.

Szárazság gyötör.

Ajkam szélén bágyadt mosoly,

aszály sújtja lelkemet.

Uram,

mondd,

eső nélkül

élni

hogy lehet?

Kép – Pinterest

Kováts Péter Skorpió videója – Aqua vitae

Beth Hart – Caught out in the rain (with lyrics)

Napvilág Íróklub  >>> itt