Lepkevarázs

Pillangó álmod ha röppenni vágyik,
lepkefogóval nem üldözheted.
Hangtalan szűkölve engeded útra,
szabadon szórhatja képzeleted.

Aratni nem lehet önző örömmel,
pedig a szépsége mosolyt vetett.
Lelkedbe temeted ránc-rezdülését,
őrzöd a mélyedben, s lételemed.

Szavaid selyméből fonalat fonhatsz,
szöveted színével szívébe szállsz.
Nyilaid hegyét ha tompára metszed,
feléled újból a lepkevarázs.


Giovanni Marradi - Dreams

Ráolvasó

Tűzben éltet, el nem éget
lepke-zsongó lágy zenéket.
Pirkadatkor mosoly-táncos
igézettel lesve várom.

Száguldozva száz határon
öröm szárad szempillámon.
Bús-íriszes tükörképpel
lopva látom, féltve érzem.

Tépett lelke acél éle
csábít csenddel újra élve.
Elcsent álmom, titok-nászom
ráolvasva kulcsra zárom.

Éteren át...

Haldokló levelek hajtincsre hullva,
Fonnyadó virágok illata száll.
Tarka ligetben kúsznak az árnyak,
Égiek permete arcomba váj.

Este a Mennyben ha csillagok gyúlnak:
Ráncom-övezve fénykoszorú,
Éjszaka csendje ha álmomra mordul:
Fátyol-szemekre méla-ború.

Hajnalok hasítva üldözik egymást:
Tompa-zenéjük létbe taszít,
Értelem röppen sóhajos vággyal:
Élem a léted, ez felszabadít.

Létem az élted és élem a léted
Dallal üzenve az Éteren át,
Vágyam a nyugtod és nyugtom a vágyad,
Síri-magánnyal az éjbe kiált.

Csendem...

Halálból vajúdott valóságos álmom
Bujdosó-illatát kutatva- találom.
Álomba-ringatón lopóznak a vágyak,
Lepkékkel-merengve nyugtot találnak.

Sikongva életért-tapogatva élek,
Rezdülve-rengenek bennem messzeségek.
Ordítva-rikoltoz a végtelen-távol,
Kékedbe-merülten éledezve -bárhol.

Csendem lelke igéz: örök és fiatal.
Zúg, morajlik, lázad: perpatvart kavar.
Szeme árvasága ébredésbe rejt,
Szelíd zuhanása lelkében felejt.

Zokogó csended

Smaragdhű zöldesek sárgává érnek,
zizzen a falevél, aléltan ül,
gondolat-röptömmel ködfoltos árnyam
zokogó csendedbe elmenekül.

Riadtan kergetik évszakok egymást,
télies ősz-özön illata száll,
néma dalodtól jajduló erdőben
zaklatott virágod mámora jár.

Temetőm csendjében térdel az alkony,
anyóka méláz egy kereszt alatt,
szürke kövedre a csillagok hullnak,
s angyalok sóhaja megsimogat.

Szempilla rezdül és rebben a szélben,
gyengéden ölel az égi varázs;
pillanatoddal az életem múlhat,
de Nálad időzöm, s nyugtot talál.

Kép - Web

Secret Garden - Adagio

Napvilág Íróklub  >>> itt