Úgy hiányzol! Itt a vesztes február
nyomára március mesél virágot,
de még a tél az úr, pedig gitárod
esdekel, s ütemre fűzi Új Ruhám;
a szólamok nem érnek el, hiába
hinted őket, ám a képzelet hevít,
szalagkopott a film és a félreírt
jelen, halálba hullt jövőnk imája.
Lám, fizetni kell az Élet asztalán;
kőkemény a sarc, az ára ég felett,
és az óra körbe-körbe jár tovább,
míg az éjbe kúszik édes arcszeszed;
megálmodom, s még bezár az illatán,
bár se Kép se Hang, a Szó is elveszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése