Még álmodom ébren...

Elhaló hangodat álmodom ébren,
lopva tolakodik, rám települ,
mint rebbenő fűszál alkonyi réten,
vagy csillagvándorlás, nesztelenül.

Könnyeim zúdulnak hegyi patakként,
vájnak a lelkemből bús szeletet,
hisz minden cseppben az ízedet érzem,
így váltja való a képzeletet.

Bömböl a gitár, nyekereg a húr is,
habfehér teste csak téged kíván,
tombol a vérfolyam, éhes az élet,
zenédre lakna jól, poklom kínján.

Tompul az agyam néma sötétben;
ordít a csend, vele zúg a homály,
arctalan fantomok kergetik egymást,
zokog a pengető, sír a magány,

vinnyog a tremolo, jajdul a Marshall,
csacska reménnyel az égre kiált.
Nehezül a szemhéj, átfon egy sóhaj...
"Idefentről majd vigyázok rád."

Kép – Saját fotó

Gary Moore – Adagio (music video)

Kép – Saját fotó

Napvilág Íróklub  >>> itt

Nyárfosztott

Valahol elveszett a Nyár,
s tűnni kész a rejtelem.
Álmaimban még visszajár,
hát rémülten keresem.
Talán belém halt egy reggel,
mert nem találta magát,
vagy nem élt át a beteggel
sok álmatlan éjszakát.
Ma rádöbbentem, valahol
gyönge szívemben zakatol.
Sorolhatnak évszakok,
Nyár nélkül halott vagyok.


A Nincs évszak, csak fétis c. Himfy-ciklusom 11. eleme

Kép - Pinterest

Kaz Hawkins - Because You Love Me

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk