kerti magányra köszön az est
éhes fuvallat borzolja bőröm
hevül az arcom reszket a test
szédülve süllyedek sóhaj-aléltan
holdfénybe merülten - kerülve bár
fátyolos szememmel csodára várva
képzetem keringő dallama jár
bénán bódító büszke szólamokkal
zengő dallamban pezsdítő futamok
ölel az éj már titkok leple alatt
magamba zárom s mélyen hallgatok
Beethoven - Moonlight Sonata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése