Didergető

Fagyott reggelen
ködpaplan alatt a fény,
deres fák fáznak,
s ma még mosoly sem terem
e didergő világnak,

pedig élne melegén.

Képek - Pinterest (saját szerkesztés)

Emotional Dark Music – The Eternal Forest

Napvilág Íróklub  >>> itt

Csipkelődő

Dércsípte ágon
bogyóknak bókol a szél,
pírban a csipke,
míg én sürgönyöd várom –
a postás messze vitte,
csak a fáktól jön levél.

Képek – Pinterest

Evgeny Grinko – Valse

Napvilág Íróklub  >>> itt

Kováts Péter Skorpió előadásában

A szavak ereje

Aqua vitae

Eldúdollak

Fényhozó

Intim

Múzsacsók

Valahol

Verseim Kováts Péter Skorpiótól

Kováts Péter Skorpió

Forrás: Skorpió Facebook oldala

A szavak ereje – Kováts Péter Skorpió videója

Aqua vitae – Kováts Péter Skorpió videója

Eldúdollak – Kováts Péter Skorpió videója

Fényhozó – Kováts Péter Skorpió videója

Intim – Kováts Péter Skorpió videója

Múzsacsók – Kováts Péter Skorpió videója

Valahol – Kováts Péter Skorpió videója

Eldúdollak – „Gondola – HANGOSVERS”

Csodálatos ajándékot kaptam, mellyel teljesült egy dédelgetett álmom. Annyira meghatódtam, hogy meg is ríkatott, és nehéz szavakba foglalni, amit érzek.
Amikor évekkel ezelőtt találkoztam Kováts Péter Skorpió nevével és hangos verseivel, megfogalmazódott bennem, hogy szeretném, ha egyszer valamelyik versemet megszólaltatná. Van rá néhány tanúm is, hogy rajta volt a bakancslistámon. 😊
Ma teljesült ez az álmom, meglepett egy szép videóval, mely a Gondola Kulturális Magazin „Gondola – HANGOSVERS” sorozatában jelent meg. Az Eldúdollak című verset ő választotta, nagyon örülök, hogy éppen ezt. 😊

Kedves Kováts Péter Skorpió,
köszönöm neked ezt a csodás meglepetés ajándékot! 😊

"Gondola – HANGOSVERS" cikk  >>> itt

Kováts Péter Skorpió – Eldúdollak

Belülről árad a fény

Nem mindenkinek adatott meg a látás képessége, de vajon valóban a szemünkkel látunk?

Annyiféle érzék van, mely átveheti szerepét, ám a látók nem rendelkeznek olyan rendkívüli adottságokkal, hogy megtapasztalják ennek mágiáját.

A színeket lehet tapintani, felmelegítenek, vagy éppen lehűtenek. Kitágult orrcimpával érezni illatukat, és amikor a nyelv ízlelőbimbóihoz érnek, szétárad zamatuk, hallani még vitatkozásukat is; a fényt hangjegyekre váltani pedig olyan kivételes ajándék, mellyel csak a kiválasztottak rendelkeznek.

Belülről árad. A hangok harmóniája lélekből indul titokzatos útjára, átitatja a sejteket, majd a karokon végigcikázva eljut a gyakorlott ujjakig, finom érintések világítják meg a zongora billentyűit, fényárrá lényegülnek az akkordok, káprázatos színekké a dallamok.

Bús barnák bandukolnak, pinkek piruetteznek, királykékek keringőznek, tűzpirosak tangót táncolnak, vidám violák viháncolnak, a félénk fehér szerényen meghúzódik, csak a háttérben festeget, amíg a fényorgona el nem csitul.

Aki szemével nem tapasztalhatja meg a fényt, magából sugározza – zenéje betölti a teret, magasra emel, a szivárvány színeiben pompázik, és beragyogja a szíveket.

árnyékra napfény

muzsika felhők fölött
metamorfózis
a lélek szabadsága
öröklét ígérete

Kép – saját szerkesztés

Hermann Tibi születésnapjára

Kedves „Hátibcsike”, meghatottan írtam neked a fenti sorokat, közben lejátszódott az a néhány évtized, amit együtt töltöttünk a zenében. Izgalmas és feledhetetlen utazásunkon sok mindent tanultam tőled – általad is látni a világot. Imádtam, hogy bármilyen számot választottam, te kapásból eljátszottad a kíséretét. 💓

Kerek évfordulóhoz érkeztél, lassan utolérsz. 😁

Isten éltessen sokáig mindenféle jóban, egészségben, örömökben, és kísérjen továbbra is a zene bűvölete! Boldog szülinapot! 💓😊

Signal együttes – Mit tehet egy lány?

A Signal

Napvilág Íróklub  >>> itt

Hangulatok – Holtomiglan...

…mert nem tudok nélküle létezni.

Kinyitja lelkem csatornáját, érzelmeim önálló útra kelnek, hömpölyögnek, és én csak úszom az árral. Most éppen hajnal óta John Barry bűvöl el, mélyeket szippantok a zeneillatból, belélegzem ezt a csodát.

Ilyenkor szebb a világ, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem fenékig tejfel az élet, száműzöm a gondokat, és csak pozitív képeket engedek magamhoz.

Egy délceg hegyen találom magam, tengerből magasodik az ég felé, a partot kavicsok borítják, tisztára mossa őket a víz. Egymáshoz csiszolódnak, szürkeségük tovatűnik, átöltöznek, majd csillogó kövekké változnak, megmutatják felszínük alatt eltitkolt ezerszínüket.

Az ormon picinyke kunyhó, kéménye a felhőkig szalad, szelíd bárányok barátságos füsttel keverednek. Káprázatos a panoráma fentről. A balkon korlátjára könyökölve gyönyörködöm az őszi erdőben, a bentről áramló zene harmóniájával lombok neszeznek, ahogy egy-egy falevél keringőzik, majd az avarra szédül.

Hűvös szél fúj, pirosra csipdesi arcomat, kócosra borzolja hajam, összehúzom magamon a kabátot. Visszalépek a házikóba, becsukom az ablakot, öreg cserépkályhám padkájára telepedek, tenyerem rátapasztom, ujjaimon keresztül árad szét minden porcikámon a meleg. A zene felerősödik, most még közelebb kerül hozzám, mélyebbre lopózik lelkemben, eluralkodik érzékeimen.

Talán te is benne leszel. Holtodiglan.

Kép – Pinterest

John Barry – Instrumental suite
(Filme Proposta Indecente)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Hajnali disztichon

Koldul a hajnal, napfényért ima kúszik az égig,
míg az eső csepereg, hűs fuvalom paroláz.

Fordul az éj, hold lámpását betakarja, de végig
csillagok éneke szól, így kel a kozmoszon át.

Csend ül a kerten, fűzfám rőt feje már iderémlik,
napfi kacér mosolyán lám, tovatűnt a homály.

Csordul a reggel, széllel táncol a fám, vele félig

még sziluettben az árny lép, kit a fény babonáz.

Maurice Sapiro – August Dawn

Kép – Web

Eternal Eclipse – Dawn of Faith (Official Music Video)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Közel hozzád

Amikor azt hiszed, már végleg egyedül maradtál, megérkezik, mintha érezné, hogy mindennél nagyobb szükséged van rá. Eljön hozzád az éteren keresztül, belopózik a kulcslyukon, egyre határozottabb jelekkel közeledik feléd. Először finoman megérint, szelíden simogat, végigzongorázza csigolyáidat, bőröd selymét borzolja, majd bemerészkedik lelked titkos zugába, melyet önmagad elől is rejtegettél, csak ritkán nyitottad ki hét lakatra zárt kapuját. Fürkészőn szemlélődik, türelmesen kutat, bölcsen kivár, amíg meg nem találja azt a kis szegletet, ahol eggyé válhat veled. Engedelmesen átadod magad neki, mint aki világéletében erre a csodára várt. Ő gyengéden kézen fog, magával ragad, és te egyáltalán nem tiltakozol, hagyod, hogy hullámok hátára vegyen, együtt lebegjetek. Halkan füledbe suttog, szétárad sejtjeidben, felébreszti szunnyadó érzékeidet, s amikor már pillekönnyű leszel, megmutatja legyőzhetetlen erejét, akkor elfelejted, ki is vagy valójában. Friss vért pumpál ereidbe, pezseg, zubog, hömpölygő folyammá válik, falakat dönt le körülötted és benned – újjászületsz.

Mire feleszmélsz, lejátszódnak előtted életed filmkockái, együtt nézitek a mozivásznon, veled nevet, aztán könnyeket csal szemedbe, pedig nem akarja, hogy sírj, te mégis neki gyűjtesz gyémántcseppeket, hiszen megérted, amit szavakkal vagy szavak nélkül mond neked.

Nincsenek titkok, eléd tárja sokszínű arcának minden vonását, fontos vagy számára, mint ahogy neked is mindennapjaid része lett.

Amikor veled van, megszűnik körülötted a világ, és akkor találod meg igazán önmagad, mert ráébredsz, hogy vele lélegzel, minden rezdülésében benne vagy – piano, adagio, andante, fortissimo –, mert Ő a ZENE.

árnyékra napfény

muzsika felhők fölött

metamorfózis

Kép – Pinterest (saját szerkesztés)

Mike Oldfield – Pres de Toi (Közel hozzád)

Napvilág Íróklub  >>> itt