2015. március 24., kedd

Tavaszba hordom (2)

A tél magot vetett, s virágba omlik,
csak ontja rám az illatot keserve,
s a szirmokon ma még kivált deresre
fakít, de élhető szavakba foszlik.

Mesélne még. Nem engedem magamhoz;
tavaszt regél a ritka képek által,
a hit hajolni vágyik, és madárdal
segít az élet útjain, nyarat hoz;

s az új nekem mit ér tudom, ha vártam,
erőm kihajt, röpít felé a sorsom,
ma puszta létemen tanít az áram,

de tőle versem árja tiszta hormon.
Na, ennyit érek én, s taposva sárban
magamba vágyom, új tavaszba hordom.


Variációk egy témára. Második változat.

2015. március 17., kedd

Tavaszba hordom

A tél magot vetett, s virágba omlik,
csak ontja rám az illatot keserve,
s a szirmokon ma még kivált deresre
fakít, de élhető szavakba foszlik.

Mesélne még. Nem engedem magamhoz;
tavaszt regél a tiszta képek által,
a hit hajolni vágyik, és madárdal
segít az élet útjain, nyarat hoz.

Mit ér az új, ha nem találom azt, mi
visz, és előre hajtaná a sorsot?
Mit ér hitem ma már, ha pőre, talmi?

Mit érek én, ha versem árja boldog?
Mi érhet, és mit értek én? Csak annyi,
hogy én tudom, ha már tavaszba hordom.