csak ontja rám az illatot keserve,
s a szirmokon ma még kivált deresre
fakít, de élhető szavakba foszlik.
Mesélne még. Nem engedem magamhoz;
tavaszt regél a ritka képek által,
a hit hajolni vágyik, és madárdal
segít az élet útjain, nyarat hoz;
s az új nekem mit ér tudom, ha vártam,
erőm kihajt, röpít felé a sorsom,
ma puszta létemen tanít az áram,
de tőle versem árja tiszta hormon.
Na, ennyit érek én, s taposva sárban
magamba vágyom, új tavaszba hordom.
Variációk egy témára. Második változat.