2010. szeptember 9., csütörtök

Csendem...

Halálból vajúdott valóságos álmom
Bujdosó-illatát kutatva- találom.
Álomba-ringatón lopóznak a vágyak,
Lepkékkel-merengve nyugtot találnak.

Sikongva életért-tapogatva élek,
Rezdülve-rengenek bennem messzeségek.
Ordítva-rikoltoz a végtelen-távol,
Kékedbe-merülten éledezve -bárhol.

Csendem lelke igéz: örök és fiatal.
Zúg, morajlik, lázad: perpatvart kavar.
Szeme árvasága ébredésbe rejt,
Szelíd zuhanása lelkében felejt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése