Kesztyűnk

Szállna mákvirágra légy, ha nyílik épp?
Kell-e kontra hanghoz árva kis szekund?
Látható, agyadra terhes ennyi kép,
hát pecázd ki, dobd be újra, meg ne und!

Mákvirág, a versed úgy zenél, miként
friss tavaszba márt a tiszta hanghatás,
képre kép sorol, s ha már szemen kimért,
ért ütemre hull belőle szóvarázs.

Kankalin, temérdek éltető erő
bújik át fülön, s lesz évekig talány,
majd epedve bontja, rágja át velő
burkait sok év után a "lencsilány".

Éltetőn mesél e ritka gyógynövény?
Fülbe kúszik és erőt sugall talán?
Nyílik ám a tölgyek enyhe, lágy ölén,
lányruhába öltözött, avítt-talány.

-U-

Kár ölelni származásra büszke nőt,
míg a vágy nem űzi őt, s ezer mesét
újraírva, álmodozva, téridőt
áthajolva kéri Ő szerelmesét.

Nőt karodba vonva gőgje ködbe vész,
vágya szétszakítja arca fátyolát,
macska lesz belőle, boldogan becéz,
és mesén követne hét határon át.

Hogy szeretne minden épeszű vigéc
macska testtel ágyba érkező arát,
míg a kisfiú csak altatót igéz...
Kámaszútra válaszútja: nő-barát?

Macska testhez ám karom-köröm dukál,
Indiában is vezérfonal ma még.
Nagymenő a kisfiú, kivált vagány,
álom, édes álom... úr s a nő kacér?

-U-

Tréfa hát e két picinyke rigmus itt?
S nem lehetne élvezettel írni rá,
válaszolva rímhegyekben éppen itt?
Hátha szél kel éppen és kihordaná!

Tréfa nincs, de játszanék derűs csatát,
szélviharba szórom írt dalom neszét.
Kérdem én, miért ne küldeném, ha már
ritmizálva rímbe ringató levél?

Küldd el így, fogadnom illenék, de várj!
Elfeledne ajkad illanó esőt?
Mondd, mosolytalannak éltető e száj?
... Dús avar fedé a csípve kérdezőt...

Küldöm így, fogadd, de kell az asszonánc,
míg a csöpp eső zenél megélt dalán,
száz mosolyt adott a versbe vitt románc.
Ezt söpörjem én a rőt levél alá?


Első komoly vers-játékom.
Mákvirág kesztyűt kínált,  felvettem, aztán vissza is adtam, majd újra fel...
Normál betűk: Mákvirág (Kovács (Blade) Attila)
Dőlt betűk: Kankalin

Hozzászólások - Napvilág Íróklub  >>> itt

Egy színpadon Kovács (Blade) Attilával
 (némi Photoshop segítségével)